Kis pészachi anekdóta: a tejes és húsos fogsor

Kis pészachi anekdóta: a tejes és húsos fogsor

Mint azt mindenki tudja, a szerda este beköszöntő Pészach ünnepének idején egy szemernyi morzsa, azaz chomec sem lehet tulajdonunkban, ezért aztán a legkülönfélébb ételek Pészachkor nem fogyaszthatók, mert feltehető, hogy készítésükkor mellettük kenyeret ettek, amelyből azokba egy-egy morzsa beleeshetett.

Így külön készítenek Pészachra alkalmas fűszert, olajat, csokoládét, sőt még a szappant, mosogatószert is. Ezeket világszerte Koser L’Pesach (כשר לפסח), azaz Pészachra alkalmas felirattal hozzák forgalomba.

Pészach ünnepén vallásosabb zsidók külön edényeket, étkészletet, konyhai eszközöket használnak, a tűzhelyet kiégetik, a tehetősebbek még külön hűtőszekrényt, mosogatógépet is beállítanak az ünnep nyolc napjára.

Éppen ezzel kapcsolatos a most következő kedves zsidó anekdota is, melynek ismeretét áldott emlékű Raj Tamás főrabbinak köszönhetjük. A kis történet a következőképpen hangzik:

Kohn kivándorolni készül Izraelbe, ám a határon öt egyforma kis csomagra bukkannak a vámosok. Amikor felbontják az elsőt, abban egy értékes arany fogsort találnak.
— Kedves Kohn úr, tudhatná, hogy nem szabad nemesfémet kivinni az országból — figyelmeztetik a fináncok.
— De tisztelt uraim, — kezd magyarázkodni Kohn —, én öreg, vallásos ember vagyok, a kóser hús bizony gyakran mócsingos, nem olyan könnyű már megrágnom, feltétlenül szükségem van egy jó arany protézisre. Engedjék meg, kérem, hogy magammal vihessem…
— Jól van, vigye magával — egyeznek bele végül a vámosok.
Csakhogy, miután felbontják a második csomagot, abból is egy protézis kerül elő.
— Uram, ezt nem értem — szól udvariasan az illetékes pénzügyőr. — Minek Önnek ez a második arany fogsor?
— Tetszik tudni, vallási törvényeink szerint a tejes és a húsos ételeket nem ehetjük ugyanabból az edényből, így egy protézissel sem. Ezért aztán kell nekem egy külön tejes fogsor is.
— Jól van, mit tehetünk, vigye Magával a tejes fogsorát.
Mihelyt azonban kinyitják a harmadik, majd a negyedik csomagot is, a vámosok egyre nagyobb zavarba esnek. Ugyanis azokból is színarany protézisek bukkannak elő.
— De kedves Kohn úr, ez már teljesen hihetetlen, minek kell Önnek ennyi aranyfogsor?
— Tetszik tudni, van nekünk egy ünnepünk, a Pészach, amikor külön edényeket használunk, szükségem van tehát egy pészachi tejes és egy pészachi húsos protézisre. Csak nem gondolják, hogy ugyanazzal az arany fogsorral egyem a maceszt, amelyikkel előtte már a chomecot ettem?
Mit volt mit tenni, a vámosok teljes kétségbeeséssel megadták magukat. Talán csöndben dolgoztak volna tovább, ám az ötödik csomagból is egy értékes arany fogsor villant elő. Ekkor a pénzügyőrök vezetője már kifakadt magából:
— Kedves Kohn úr, ez több a soknál. Most már igazán nem értem magát! Van magának egy húsos, egy tejes, egy pészachi húsos és egy pészachi tejes arany fogsora. Minek magának még egy ötödik protézis?
— Ja kérem, — válaszol önérzetesen Kohn —, azzal eszem a sonkát meg a szalonnát.