Softim hetiszakaszunk és ami mögötte van

Softim hetiszakaszunk és ami mögötte van

Softim szidráját már Elul hónapjában olvassuk, amikor a reggelenként felhangzó sófár számadásra, hibák kijavítására, megtérésre inti a zsidó embert.
Ezt a hangulatot fejezi ki a hetiszakasz első mondata: “Bírákat és törvények végrehajtóit jelölj ki magadnak minden városban, és bíráskodjanak a nép felett igazságossággal”.

Különféle társadalmi törvényekről szól a hetiszakasz. A háborús törvények nemcsak háborúval kapcsolatosak, hanem tükrözik a társadalom által elfogadott értékeket is. A hagyomány kétféle háborút ismer Izráel életében. Az első a kötelesség alá eső (“milchemet micvá”). Ilyen a honfoglalás, az Ámálék elleni, és minden védelmi háború.

A “kötelesség” háború alól nincs felmentés a 20 éven felüli férfiaknak. De a “választott” háborúban “milchemet rösut” négy kategória mentesülhet a hadbavonulás alól:
1. A férfi, aki házat épített, de nem avatta fel;
2. A férfi, ki szőlőt ültetett, de gyümölcsét nem élvezte;
3. A fék, aki asszonyt jegyzett el, de még nem vette el;
4. A férfi, ki félénk és gyenge szívű, térjen otthonába és ne gyengítse a többieket.

“Ki nem avatta fel házát?” Az avatás szó héberül “láchánoch”. Ezzel rokon szó a héberben “löchánéch” = nevelni. Szabad magyarázat szerint az a ház, amelyben hiányzik a nevélés, gyengíti a nemzet erejét, csökkenti a hazát védők “morálját”. Ezért az ilyen házból származók felmentetnek a harctól, ahol a lelkierő nem kevésbé fontos, mint a fizikai.

A harc alól való felmentéseket a “sotrim”, a törvény végrehajtó hirdették ki. (Ma soter = rendőr) A nagy Tóramagyarázó, Rási, leírja a “sofet” és a “sotér” szerepeit. A bírák a nép nevelői. Önmaguk példamutatásával kell nevelniük a népet. Ezért kellett nekik “igaz embereknek, nem haszonlesőknek, bölcseknek és ismerteknek” lenniük.

De vajon elég -e a példamutatás a nevelés sikeréhez? A nép sok jó példát láthatott maga előtt, mint Mózes, majd Sámuel, Nechemja, stb. és mégis sokszor rossz útra tért. A legjobb apának is lehetnek rossz gyermekei, a legjobb tanítónak is nem jó úton járó tanítványai. Ezért mondja hetiszakaszunk “bírákat és törvény végrehajtókat végy magadnak”.

Nincs nevelés bizonyos erőszak nélkül, a legjobb példát is kíséri a kényszer. Minél kisebb a kényszer, annál jobb a nevelés, de a “sofét”, a bíró, a nevelő rászorul a “soterre” is. Így volt a régi világban, és így van ez ma is.