Öt éve hunyt el Deutsch Róbert főrabbi, a Bethlen téri zsinagóga nagy tiszteletben álló vallási vezetője. A hagyományos zsidóság vallási eszményének hiteles képviselője volt, úgy élt, ahogy tanított, és éppen ezért tudott nyitottnak is mutatkozni indokolt esetben. Neki nem a látszat megőrzése volt fontos, ahogy híres áldásunkban, neki a Tóra előírásai az életet, az életét jelentették.
A Bethlen téri körzet, amelynek nem csak megőrizte, de formálta is az arculatát, elsősorban ezt jelentette, hiteles hagyományőrző zsidóságot hívei számára. Fellépése, kiállása, harcai ezt óvták, és azok is, akik máshogy és máshol keresték a választ a modern vallásosság kérdéseire, respektálták komolyságát, azt, hogy egész személyiségével felelt azért, amiben hitt. Ezért volt jóformán egész aktív életében reprezentatív funkciókban, mert amit ő mondott, annak súlya volt, tekintélye. Halála, viszonylag kis időbeli távolságban Schweitzer főrabbi, Domán főrabbi halálától, korszakot zárt le, akkor is, ha ő elviselhetetlenül fiatalon érkezett meg az Eljövendő Világba. Még ma is csak 64 éves volna. Áv havában ment el, a gyász és vigasztalás havában, amely átvezet már az önismeretszerzés, önmagunkba mélyülés nagy idejéhez, Elul havához és az őszi ünnepekhez, közeledik a sófárok felharsanásának napja és nekünk az ő halálozási évfordulója az első figyelmeztetés.
A vigasz pedig az, hogy fennmarad a neve Izrael közösségében, Deutsch Péter, a fia, közösségünk fiatal, mindenkinek szót érteni képes, szelíd, bölcs és mosolygós rabbija révén, aki úgy követi rajongva szeretett édesapja szellemét, hogy ő is azt teszi, amiben hisz, nem feledve édesapja tanításait ő is a maga útját járja, és az ő útjai is a Tóra útjai.
Deutsch Róbert főrabbi emléke eleven marad és áldássá válik Izrael közösségében, a magyar zsidók körében, hálás hívei továbbadják, amit tanultak Tőle, fia viszi tovább a Bethlen-téri közösséget új korszakokba, inspirációja, mint mindenkié, aki hozzánk tartozott, hatni fog bennünk és közöttünk.
Emlékéből fakadjon áldás!
זיכרונו לברכה