Elérkezünk a Tóra olvasásának újrakezdéséhez, így e fejezetnél a hetiszakasz kifejezés nem pontos, ugyanis ezt a Tórai részt Szukkot záró napján a Tóra öröm ünnepén Szimchát Tórakor olvassuk fel.
Vözot háböróchó (וְזֹאת הַבְּרָכָה) címének jelentése: “Ezek az áldások”, amelyeket Mózes búcsúzóul Izrael gyermekeinek elmondott.
Kezdetben a Tórát 156 részre osztották és a felolvasással a könyv végére háromévenként értek. Később valószínűleg a VI. században 54 szidrára, hetiszakaszra osztották a Tórát, és így egy év alatt jutnak a befejező szidrához. De mindjárt egy keveset olvasnak a Mózes első könyvéből, a Brésitből, így a körforgás örök, mint ahogy a Tóra is az.
E nagy örömünnepen megtáncoltatjuk a szent tekercset és minden férfi a Tóra elé járul, aki a zsinagógában megtalálható. Sőt, még a gyerekeket is felhívják, hogy felnőtt segítségével elmondják a megfelelő áldást. Három “vőlegényt” választanak, mert a Tórát menyasszonyhoz hasonlítják. Az ilyenkor eldalolt vidám dalok között népdalok is akadnak, magyar népdalok is, pl. “Szól a kakas már”, “Sírnak-rínak a bárányok”, “Sej, haj, szőke a babám”. A felolvasott ellenpontként a Tórai szöveg nem vidám, mert Mózes halálát beszéli el. Utána azonban az I. könyv recitálását kezdik, amely a Teremtésről szól.
A felolvasáshoz csatlakozó prófétai szakasz Jozsué az utód kiválasztását, fellépését, szolgálatának kezdetéről regél nekünk. A Nap átadta helyét a Holdnak. Az égbolt nem üres, a csillagok ragyognak.
A Tóra az Örökkévaló adománya, amelyet Mózes hozott le az égből és írt le számunkra, közöttünk van, az élet folytatódik.