A mesterséges megtermékenyítési eljárások olyan orvosi beavatkozások, amelyek során mesterséges úton, külső beavatkozások, technikák alkalmazásával teszik lehetővé, hogy egy terhesség létrejöjjön. A mesterséges megtermékenyítési, más néven asszisztált reprodukciós technikák (ART) alkalmazása során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyítése.
A divany.hu kérésére dr.Frölich Róbert főrabbi, a zsidó vallás neológ irányzatának álláspontját fejti ki a művi megtermékenyítés erkölcsi kérdéseiről:
A mesterséges megtermékenyítés a zsidó vallásjog szempontjából igen összetett és bonyolult kérdéskör, mely meghaladja e cikk kereteit. Ugyancsak nem térhetünk ki a mesterséges megtermékenyítés minden módozatára, csak általános vallási kérdésekre szorítkozunk, és csak a teherbe esni „természetes úton” nem képes nő esetét vizsgáljuk. A válaszok a felvetett kérdésekre nem az egyedül üdvözítőek, zsidó vallási irányzattól függően más és más válaszokra jutunk. Ez az írás a neológ irányzat véleményét képviseli.
1) Mózes I. könyvében áll a hiábavaló magvesztés tilalma. A mesterséges megtermékenyítés során kérdéses, hogy a procedúra aktív és passzív résztvevői áthágják-e ezt a tilalmat. Mivel azonban a folyamat vége egy gyermek születése, így e kérdésre viszonylag nyugodtan nemet mondhatunk. Ebből a szempontból nincs akadálya a processzusnak.
2) Következő problematika a mag összegyűjtése. Itt beleütközhetünk az onánia tilalmába, avagy egy óvszerből kinyert mag esetében a hiábavaló magvesztés törvénye sérül. A hiábavaló magvesztés véleményünk szerint itt sem áll fenn, hiszen a cél egy gyermek nemzése, s ha ezt annak minősítenénk, mit mondanánk azokra a párokra, akiknek akár hosszú évek „természetes” próbálkozása ellenére sem születik gyermekük?
3) Egyedülálló nő esetében a legtöbb szaktekintély megtiltja az eljárást, hiszen nincs férj, s így a gyermek törvénytelennek, az anya pedig erkölcstelennek számítana. Az is érv, hogy a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsa a férfira vonatkozik, így a nő nem köteles betartani azt. Véleményünk szerint a törvény száraz betűje ez esetben szemben áll a szellemiséggel. A Biblia lapjain sok olyan esetről olvasunk, ahol gyermektelen asszonyok mindent elkövetnek a gyermekáldásért, olvassuk fájdalmukat, megértjük reménykedésüket. Ha egy asszony gyermeket kaphat a tudomány segítségével, s nem történik fizikai aktus, úgy nem lehet törvénytelenségre vagy erkölcstelenségre hivatkozni. A „szaporodjatok és sokasodjatok” hiába a férfihoz intéztetett, azért csak kell a nő is hozzá, e szempontból tehát a parancsot kapó személye irreleváns.
4) A legnagyobb vallásjogi probléma, ha a donor személye ismeretlen. Nem csupán a rokonok közötti incesztus veszélye áll fenn, de egyéb gondokat is generál, nevezetesen:
– a férjes asszony más férfitől esik teherbe;
– a donor esetlegesen kohanita, akire külön vallási szabályok vonatkoznak;
– az örökösödési jog érvényessége;
– noha a zsidó jog szerint zsidó nő gyermeke zsidó, de bizonyos zsidó rituális kérdéseket is felvet.
Ne feledjük, a donor is élő ember, s a megszületett gyermek az ő utóda is, még abban az esetben is, ha anonim.
Mint a fentiekből is kiviláglik, igen komplex kérdéskörrel állunk szemben. Túl sok a szempont egy rövid cikkben való válaszhoz. Amennyiben azonban valóban az az egyetlen esély, hogy egy asszonynak gyermeke születhessen, állhat-e jogunkban meggátolni azt? Meggyőződésünk szerint nem.