A holokauszt nemcsak keresztényietlen és embertelen tett, de hazaárulás is volt – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter kedd este Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában.
A Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) soros magyar elnökségének első plenáris ülése alkalmából rendezett koncerten mondott köszöntőjében Lázár János hangsúlyozta: a magyar nemzet “zsidó testvéreink nélkül” nem érte volna el mindazt, amit az elmúlt évszázadokban elért, “egymás nélkül szegényebbek és kevesebbek volnánk”.
A kirekesztés ezért a magyarok számára öncsonkítás – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezért fontos minden olyan alkalom, “amikor kimondjuk, soha többé nem engedünk öncsonkítást végrehajtani a magyar nemzeten. Egy nemzet vagyunk, és megvédjük egymást”.
Lázár János szólt arról is, hogy a magyar zsidók ott voltak és kivették a részüket a nemzeti történelem minden fontos, közös küzdelméből: a forradalmakból, a szabadságharcokból és a háborúkból.
Ott voltak “vállt vállnak vetve” mindazokkal a honfitársaikkal, akikkel együtt összeállt a sokszínű, mégis egységes közösség, a magyar nemzet – szögezte le.
Csak őmellettük nem volt senki hetven éve, kivéve azt a maréknyi bátor, valódi hazafit, “akiknek az esze és a szíve a nehéz időkben is a helyén volt”, és akik megmentették, de legalábbis védték a nemzet becsületét is. A bűnök és a bűnösök néven nevezése, az áldozatok és az üldözöttek megidézése mellett időt kell fordítani arra is, hogy az őket megillető helyre kerüljenek a nemzeti emlékezetben a magyar embermentők is, még ha oly fájdalmasan kevesen is voltak – tette hozzá, példaként megemlítve Salkaházi Sárát, Esterházy Jánost, Slachta Margitot és Sztehlo Gábort.
Az oktatás fontosságát hangsúlyozva beszélt arról, hogy fel kell tárni a holokauszt történetének egészét, amíg erre még van lehetőség, amíg még élnek azok a szemtanúk, akik részesei voltak a vészkorszaknak.
Tudni kell mindenről – hangsúlyozta Lázár János -, mert a népirtásoknak, az ideológiai alapon végrehajtott tömeggyilkosságoknak éppen az a jellegzetességük, hogy minden egyes ember halála egyúttal egy kicsit a közösség és a nemzet halála is.
A miniszter úgy fogalmazott: “Hetven évvel ezelőtt a magyar nemzet hatszázezerszer halt meg a marhavagonokban, a koncentrációs táborokban és a Duna-parton, és nem is születhet újjá egészen addig, amíg nem tettünk meg mindent, hogy mind a hatszázezer elpusztított honfitársunk történetét föltárjuk, vagy legalább a nevüket felírjuk az Emanuel-emlékfa egy levelére vagy a Páva utcai emlékközpont emlékfalára.”
Életbevágónak nevezte, hogy Magyarországon senkiből ne lehessen szavazópolgár, apa és anya, egyszóval magyar felnőtt anélkül, hogy ne lenne tisztában azzal, mi történt több mint félmillió honfitársával, valamint a korabeli magyar állam, a korabeli magyarok szerepével.
Nemcsak az a fontos, hogy tudjuk, hanem az is, hogy megértsük, mi történt. Ez az oktatás, a nevelés lehetősége, feladata, sőt kötelessége is – mondta.
Ennek a felelősségnek a vállalásáról szól a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont létrehozása és a kötelező holokauszt-oktatás bevezetése a nemzeti alaptantervbe – tette hozzá Lázár János.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke kiemelte: Magyarország a diktatúra alatt nem tehette meg, a rendszerváltást követően pedig “ellazsálta” a szembenézést saját történelmével. Hozzátette: talán ennek következményei a holokauszt-emlékév emlékezetpolitikai konfliktusai és a mindennapi antiszemitizmus jelenségei.
Heisler András hangsúlyozta: a vészkorszak idején legyilkolt hatszázezer zsidó vallású magyar állampolgár emléke a zsidó közösségnek nem engedi meg, hogy az emlékezetpolitikában bármilyen kompromisszumot kössön. “Nincs olyan hatalom, amely számunkra olyan ajánlatot tudna tenni, hogy megtagadjuk mártírjaink emlékét” – fogalmazott.
A Mazsihisz elnöke kitért arra: az antiszemitizmusra hirdetett miniszterelnöki zéró tolerancia nem egyeztethető össze “sem a kocsmai, sem az intellektuális zsidózással”, és nem egyeztethető össze “az ország zsidó polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, tömeggyilkosságokban bűnrészes vagy csak egyszerűen antiszemita gondolkodású egykori közéleti személyek politikai elismerésével sem”.
Heisler András arra figyelmeztetett, hogy szerte Európában ma is erősödik az antiszemita közbeszéd. Példaként utalt Nemes Jeles András Saul fia című filmjére, amely a cannes-i filmfesztiválon aratott sikere után “antiszemita közbeszéd tárgyává vált, csupán azért, mert a holokausztról szól”. További példaként említette a holokausztról kötelező tantárgyat bevezető és emiatt “szinte náci érvrendszerrel” megtámadott Pázmány Péter Katolikus Egyetemet.
Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy kicsit antiszemitának lenni ugyanúgy tilos, mint markáns náci nézeteket vallani – hangsúlyozta Heisler András, hozzátéve, hogy ha a magyar politika ezt az alapvetést “magáévá teszi, akkor van remény”.
Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára, az IHRA soros elnöke köszöntőjében kiemelte: Magyarország számára a szervezet elnöklése megtiszteltetés és egyben felelősség is. Hangsúlyozta: az európai és a magyar történelem egyik legszörnyűbb és jóvátehetetlen veszteségére emlékezve “van okunk ünnepelni is, hiszen újjáéledt és virágzik a zsidó kulturális és vallási élet, amely nélkül Európa nem Európa és Magyarország nem Magyarország”.
Magyarország idén márciusban vette át az IHRA elnökségét az Egyesült Királyságtól, az első plenáris ülés hétfőtől csütörtökig tart Budapesten. Az ülésen a nemzetközi szervezet mintegy kétszáz szakértője vesz részt.
Az IHRA legfőbb célja, hogy elősegítse a holokauszt emlékezetének megőrzését és tudományos kutatását, oktatását.
Nincs olyan hatalom, amely számunkra olyan ajánlatot tudna tenni, hogy megtagadjuk mártírjaink emlékét – fogalmazott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke kedd este Budapesten a Dohány utcai zsinagógában, abból az alkalomból, hogy fővárosunkban tartja plenáris ülését a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA). Az IHRA legfőbb célja, hogy elősegítse a holokauszt emlékezetének megőrzését és tudományos kutatását, oktatását.
A Dohány utcai zsinagógában megtartott rendezvényen, ahol a nemzetközi szervezet mintegy kétszáz szakértője vett részt a Budapest Klezmer Band adott koncertet. Az alábbiakban Heisler András a Mazsihisz elnökének az eseményen elhangzott beszédét olvashatják.
“A Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) magyar elnökségének egyik tiszteletre méltó célkitűzése az antiszemitizmus elleni küzdelem fontosságára felhívni a figyelmet.
Ma már tudjuk, hogy a holokauszt mindenütt a szavakkal, az antiszemita közbeszéddel kezdődött. Az antiszemita ideológiát a nyelvezet közvetítette egyre markánsabb, erőszakosabb formában Európa szerte.
A nyelvezet, a kimondott szavak ereje azért is fontos, mert tele van ellentétes tartalommal, kétértelműséggel. Hiszen ahogy a zsoltárokban olvassuk, „a nyelv eszköze lehet a boldogulásnak, de éppen úgy lehet veszedelem is, hatalmában van az élet és a halál, amint használja, úgy eszi gyümölcsét”. Vehetünk példát akár az Újszövetségből is. Szent Jakab levelében azt mondja: „ A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi és egész életünket lángba borítja… vele áldjuk az Urat, és vele átkozzuk az embereket”.
Az antiszemita közbeszéd ma is erősödik. Vajon normális-e, hogy egy igazi magyar nemzeti siker, a Cannes-i filmfesztivál magyar díjesője antiszemita közbeszéd tárgyává válik csupán azért, mert a díjazott film a holokausztról szól. Vajon méltányos-e szinte náci érvrendszerrel támadni azt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, amely úttörő módon bevezetett egy holokauszttal foglalkozó tantárgyat?
A nyelv képes lángba borítani az emberiséget – idéztem a Bibliát, s amit ma hazánkban tapasztalunk, az egyesek súlyos és felelőtlen játéka pontosan ezzel a tűzzel.
Az antiszemitizmusra mondott miniszterelnöki „zéró tolerancia” nem egyeztethető össze sem a kocsmai, sem az intellektuális zsidózással, de nem egyeztethető össze az ország zsidó polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, tömeggyilkosságokban bűnrészes, vagy csak egyszerűen antiszemita gondolkodású egykori közéleti személyek politikai elismerésével se. Az orbáni zéró tolerancia nem tűri meg Hóman Bálintnak, Horthy kultuszminiszterének, a jogfosztás emblematikus alakjának akadémiai rehabilitációját éppúgy, mint az egyik magyar parlamenti párt képviselőinek náci alapvetéseit.
Magyarországnak még sok a tennivalója. A politikai elit egy része elfogadja, vagy elhallgatja ezeket a jelenségeket. Mára a magyar egyetemek hallgatóinak közel 40 %-a egy magyar szélsőjobboldali párt szavazóbázisa.
Néhány hónapja Angela Merkel, Németország kancellárja járt itt, ugyanezen falak között. Mikor azt kértük tőle, adjon segítséget Magyarországnak a Soá feldolgozásában, azt válaszolta nekünk, Németország ezt nem teheti meg, mert oly’ mértékben felelős a holokausztért, hogy nincs erkölcsi joga más országoknak tanácsot adni.
Németország, szembe mert nézni múltjával.
Magyarország még csak most indult el ezen az úton. A németeknek több évtizedre volt szükségük, hogy társadalmuk feldolgozza a múltat. Magyarország a diktatúra alatt nem tehette meg, a rendszerváltást követően pedig ellazsálta a saját történelmével való szembenézést. A tavalyi hetven éves évforduló emlékezetpolitikai konfliktusai, a mindennapi antiszemitizmus jelenségei talán ennek következményei. Egy dolgot azonban le kívánok szögezni: a holokauszt során legyilkolt hatszázezer zsidó vallású magyar állampolgár emléke közösségünknek nem engedi meg, hogy az emlékezetpolitikában bármilyen kompromisszumot kössön. Nincs olyan hatalom, mely számunkra olyan ajánlatot tudna tenni, hogy megtagadjuk mártírjaink emlékét.
Arra kérjük a magyar kormányt, arra kérjük az IHRA elnökséget, vegyék komolyan a meghirdetett zéró toleranciát. Tudomásul kell venni mindenkinek, ugyanúgy tilos kicsit antiszemitának lenni, mint markáns náci nézeteket vallani. Ha a magyar politika ezt az alapvetést végre magáévá teszi, akkor van remény!
Merkel kancellár asszony látogatása napján édesanyámmal reggeliztem. Mikor elbúcsúzott tőlem, őszinte mosollyal annyit mondott, örül, hogy személyesen fogok találkozni Németország kancellárjával. Mondta ezt egy olyan asszony a fiának, akit hetven esztendeje Auschwitzba, majd Birkenauba hurcoltak, akinek megölték és elégették édesanyját. S mikor ezt a rövid személyes epizódot elmeséltem Merkel asszonynak, ő rám nézett, elgondolkozott és halkan annyit válaszolt, a csodák itt kezdődnek. Ha a közvetlen élmény adta erőt nem is tudom ennyi idő után átadni, de remélem, hogy ez a szakrális hely is segít Önöknek átvenni valamennyit abból a lelkiismeretvizsgálati katarzisból, amit annak idején ez a szimbolikus és tényleges találkozó nekem nyújtott.” – mondta Heisler András.
Az est során fellépett a Dohány zsinagóga színpadján a Budapest Klezmer Band, amely fantasztikus két felvonásos műsorral szórakoztatta a megjelenteket, három középiskolás tanuló pedig saját szavaival mondta el, mit jelent nekik a holokauszt, és miért tartják fontosnak, hogy folyamatosan emlékezzünk a múltra.
(bzsh.hu, mti)
Az est képei:
[nggallery id=18 images=200]