Jom Kippur ünnepe minden alkalommal este köszönt be, és egy jellegzetes imával, költeménnyel, a Kol Nidrével (כָּל נִדְרֵי) veszi kezdetét.
Az ünnep előestéjén hagyományos ősi dallammal, egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó imádság, a Kol Nidré sajátos hangulatot kölcsönöz Jom Kippur estéjének.
A Kol Nidré valójában nem is imádság, inkább egy ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul tett fogadalmak és ígéretek feloldását szolgálja. (Vigyázzunk, ebben az esetben is csak Isten vagy önmagunk esetére vonatkozhat a feloldás, nem embertársainknak tett ígéreteinkről van szó!) Az imát a kántor háromszor egymás után énekli el, ennek is hagyományos, mondhatni misztikus oka van. Mielőtt azonban elhangzana, a rabbi, kezében Tóra-tekerccsel körbejárja a zsinagógát, és zsoltárverseket mond. Majd egy elöljáró társával a kántor mellé áll, hogy így rabbinikus bíróságot (bét dint) alkossanak. Erre azért van szükség, mert bíróságként felhatalmazzák a községet, hogy ezúttal (egyszer az esztendőben) a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.
A Kol Nidré imádság nem tiszta héber, hanem inkább arámi nyelvű, mert több, mint 2000 esztendővel ezelőtt, amikor ez az ősi ima keletkezett, a nép nyelve az arámi volt, és arra törekedtek, hogy azt mindenki megértse.
Kol Nidré dallamai az egyik legszebbek a zsidó liturgiában, tökéletesen illenek Jom Kippur bensőséges hangulatához: