Jitró hetiszakaszunkban az első kísérlet történt arra, hogy az Egyiptomból rendetlenül kivonult nép valamilyen társadalmi rendet alakítson ki. Mózes, az erőskezű vezető úgy vezette a népet, hogy minden ügy hozzá tartozott. Ez pedig lehetetlen volt egy több százezres nép esetében.
Mózes apósa Jitró (יִתְרוֹ), egyiptomi főember volt. Az ő tanácsára nevezett ki Mózes hivatalnokokat, akiket tíz, száz, illetve ezer ember fölé rendelt. A hivatalnokoknak derék, istenfélő, igaz és nem haszonleső embereknek kellett lenni. Ők levették a terhet Mózes válláról, minden kis horderejű ügyben. A nagy horderejű ügyeket Mózes elé vitték.
A hetiszakasz legismertebb része a Szináj hegyi kinyilatkozás és a Tízparancsolat közlése Izraellel.
A nyugati világ erkölcsi mértékének alapja a mai napig a Tízparancsolat. A “ne ölj”, “ne lopj”, “ne paráználkodj”, “ne kívánd a másét” igék elfogadott követelmények a Nyugat minden országában, sőt ma talán az egész világon.
A Tízparancsolat nem törvény-gyűjtemény, hanem a belőle fakadó törvények elvei. Mondhatnánk úgy is, hogy a törvények sokaságának “alkotmánya”. A “ne ölj” az élet szentségét hirdeti. De nem lehet mindenre vonatkozó törvény. Kivétel például az önvédelem, a háborúk, a haza védelme, a halálbüntetés stb.
Mindennél jobban bizonyítja, hogy a Tízparancsolat nem törvénygyűjtemény, hogy benne foglaltatnak a gondolat- és érzelemvilághoz szóló előírások. A világi jogrendszerben nem létezhet olyan törvény, hogy “ne kívánd a másét”, ami a tizedik parancsolat. Az első az egy Istenben való hit, sem lehet része egy törvénykönyvnek.
Az emberiség szerencsétlenségére Tízparancsolat csak papíron létezik. A valóság messze van annak betűjétől és szellemétől. Az egy Istenben való hit ma több száz millió ember hite. De csak egy részük követi az ebből a hitből fakadó előírásokat. Sokan megkérdőjelezik a második parancsolat aktualitását is. Elképzelhető, hogy egy felvilágosult, művelt nyugati ember ma kőből, vagy fából készült bálványokat imádjon? Nos, létezik a második parancsolatnak mai magyarázata: “Ne legyenek neked idegen isteneid”. Az “idegen istenek” az emberek pénzimádata, a vagyon, a hatalom felé való féktelen törtetés, a mindenkin keresztülgázoló önzés, “a bírás átkozott vágya” (Ovidius kifejezése).
A legtöbb ember azt. hiszi, hogy az egyetlen Isten a szertartások sokaságával, az imák és ünnepek számával imádják igazán megfelelő módon. Megfeledkeznek arról, hogy Isten követelése elsősorban az Ő útjain való járás. “És most Izrael, mi az, amit az Örökkévaló Istened kér tőled? Hogy féld és szeresd Őt, és az ő összes útjain járj.”
De mik Isten útjai? Erre legjobban megfelel Micha próféta mondása: “Megmondom neked, ember, mi a jó, és mit kér tőled Isten. Hogy törvényt cselekedj, a kegyességet szeresd, és szerényen járj a te Isteneddel.”
Hetiszakaszunkban szimbolikus értelemben jelentkezik a fenti igazság. Az oltár-törvény kimondja, hogy áldozati oltárt vagy földből, vagy faragatlan kövekből szabad építeni. Vagyis az áldozati kultusz, mely azokban az időkben elterjedt az egész világon, nem lehet díszes, külső pompával ragyogó. A szerénység, az egyszerűség jellemezte az Istenhez fordulást. Van még egy oka a kőből való oltár készítése parancsolatának:
“Ha kőből készítesz nekem oltárt, ne csináld faragott kövekből, mert kardoddal megszentségteleníted azt.”
A vas ugyanis a kardot jelenti és a kard a háborút. Az oltárnak pedig a békét kell jelentenie.
A hetiszakaszhoz fűzött prófétai rész mindig valamilyen kapcsolatban van a szakasszal magával. A Tórából olvasott rész elbeszéli a Tízparancsolat közlésének körülményeit. A Szináj-hegy tűzzel és füsttel volt telített, a nép a sófár hangját hallotta, és hatalmas villámokat látott. A Háftárá Jezsajás próféta felavatását beszéli el. A felavatás a szentélyben történt csodás körülmények közepette. Angyalok vették körül, akik égő parázzsal érintették ajkát, hogy elvegyék tisztátalanságát.
Jezsajás volt az egyetlen a próféták közül, aki önként vállalta hivatását. Isten hangját hallotta:
“Kit küldjek? Ki menjen nekünk? Es mondám, itt vagyok, küldj engem.”
De ő is visszarettent, mikor azt hallotta, hogy “keményítsd meg a nép szívét”, vagyis taszítsd a romlásba, mert olyan mélyre süllyedt hogy a rosszat jónak mondja. Végül ő hirdette meg az örök békét az egész világon, az idők végén. Az “idők vége” azt a korszakot jelenti, mikor a Tízparancsolat már nemcsak papíron létezik majd, hanem annak a szelleme az élő valóság!