Ez az év nem olyan mint a többi – Pészach és a koronavírus különös átértékelésre késztet bennünket

Ez az év nem olyan mint a többi – Pészach és a koronavírus különös átértékelésre késztet bennünket

Idén is, mint minden évben a világ minden részén zsidók milliói ünneplik majd Pészachot. Elmeséljük az egyiptomi kivonulás történetét, és elmondjuk, elénekeljük az ünnepi verseket, dalokat. Hagyományosan a Széder fő része a következő meghívással nyílik meg: “Mindenki aki éhes, jöjjön enni!”

Ebben az évben újra kell értelmeznünk ezt a szertartást. Nem utazhatunk, hogy szeretteinkkel legyünk Pészach első, második este, nem lehetünk nagy létszámban együtt a Széderkor. Természetesen senkinek nem szabad “kinyitnia az ajtót idegenek előtt és ételt kínálni”.

Valójában ez nem az első alkalom a zsidó történelemben, hogy ezt a sort nem lehet szó szerint értelmezni.
Egy 9. századi babilóniai iratban megoldást kínáltak: Mattityahu Gaon rabbi azt mondta, hogy a mi felelősségünk a szegények etetése, így nem kell ellátogatniuk hozzánk, hogy ételt kérjenek. Ez az este nem különbözik ilyen értelemben a többitől, aki máskor is éhes, de nem tud magának ételt venni, az Pészach este se tud, így nekünk kell segíteni.

Az 1973-as Jom Kippuri háború után a Tel-Avivi főrabbi New Yorkba utazott, hogy meglátogassa a lubavicsi rabbit, hogy tanácsát és áldását kérje. A Rabbi megkérdezte, milyen volt a hangulat Izrael utcáin? Ez volt a válasz:
“Az emberek azt kérdezik, hogy„ mi lesz? ” A zsidók azt kérdezik: “mit fogunk tenni?”.

Ez az egyéni lecke aktuális lehet a koronavírus járvány idején is Pészach előtt.
A koronavírus – akárcsak a Tíz csapás egyike, amely meggyilkolta az egyiptomiak elsőszülöttjeit a Fáraó makacs hajlandóságának elutasítása miatt – tesztel minket, hogy a járvány beférkőzik-e a családokba és a közösségekbe.
Bár az otthon maradás tétlenségnek tűnik, ezt az időt jól is fel tudjuk használni. A Rabbi kifejti, hogy a Pészach „gyakori és folyamatosan gondolkodást igényel, hogy személyes úton újra megtapasztaljuk, átéljük a rabszolgaságból való szabadulást”.

Noha nem rabszolgává tettünk, mint az egyiptomi zsidók, valószínűleg az évek során rabszolgává váltunk telefonjainkra, facebook hírfolyamunkra vagy mások gondolataira. A rabbi kérdése:
„Mit fogsz csinálni?” Azaz mit fogsz csinálni az életed azon részeivel, amelyeken javítani lehetne? Hogyan lehet megszabadulni a “rabszolgaságoktól”, amelyeket a koronavírus előtt nem vettünk észre? Ha olyan betegségben szenved valaki, mint például a szívbetegség, amelyre a koronavírus a legveszélyesebb, megváltoztatja ez azon emberek életmódját a vörös húsok vagy zsíros ételek elhagyásával? Csökkenteni fogja-e a videojátékok és internet prioritását ez az időszak, hogy rájöjjünk, jobban kell értékelnünk a körülöttünk lévők közelségét?

Mindenki maga adhatja meg saját magának erre a választ.