A Holokauszt Emléknapján, április 16-án délelőtt került sor a Dohány utcai zsinagóga kertjében egy húsz nevet tartalmazó emléktábla felavatására.
A Holokauszt során zsidók tízezreit megmentő Raoul Wallenberg húsz segítőjének tiszteletére készült táblát a Holokauszt Emlékközpont, a Raoul Wallenberg Egyesület állíttatta, örök emlékként azoknak, akik a legsötétebb időszakban is segítettek a zsidóságon.
Az ünnepélyes emléktábla avatáson beszédet mondott Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, Kate Watz holokauszt-túlélő, Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója, Forgács András, Wallenberg egyik legfontosabb munkatársának unokája, valamint Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke.
Kate Watz holokauszt-túlélő arról beszélt, hogy a fivére futárként dolgozott a követségen. Elmondta: ő maga is Raoul Wallenberg megmentettjei közé tartozik, és a svéd embermentő humanitáriusságának továbbadását hangsúlyozta a jövő generációinak. Mint mondta, a diplomata a szimbóluma lett az emberi jogoknak és az igazságnak.
Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója egyebek közt arról beszélt, hogy 850-nél jár azoknak a keresztény magyaroknak a száma, akik segítettek a mentésben. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az emberek a saját életüket is kockáztatták, egy részüket gulágra küldték, illetve moszkvai börtönökbe.
Csalódottságának adott hangot amiatt is, hogy ma sok háznál nem engedik meg, hogy az embermentőknek emléktáblát állítsanak, s ezáltal az emberség példáit megőrizzék. Úgy vélte, ma is rengeteg gyűlölet feszül egymásnak az országban, és véleménye szerint szükség lenne az oktatásban az emberségre nevelésre.
Ács Tamás, a BZSH elnöke a következő szavakkal emlékezett meg Wallenberg segítőiről:
“Tisztelt Emlékezők, Hölgyeim és Uraim !
Emléktábla avatására jöttünk ide, a budapesti Dohány utcai zsinagóga Raul Wallenbergről elnevezett emlékparkjába.
A tábla azoknak állít emléket, akik Magyarország és a magyar zsidóság legsötétebb, XX.századi történelmi időszakában, az antiszemitizmus totális kiteljesedése idején életüket is kockáztatva mentették zsidó származású és vallású emberek ezreinek életét.
Raul Wallenberg irányításával egy széles kiterjedésű, zsidómentő hálózat alakult ki. Hatalmas támasz volt Wallenberg számára az a befolyásos kis csapat, amely Wohl Hugó vezetése alatt már Wallenberg Budapestre érkezésekor a svéd nagykövetségen működött. Tagjai már 1944. elején megkezdték a tárgyalásokat a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság ( ismert nevén a KEOKH ) vezetőségével az ideiglenes svéd útlevelek elismeréséről. A svéd védelem biztosítása és a védőútlevelek kiosztása, az ezekkel kapcsolatos adminisztráció és szervezés sikere ezen munkatársak elkötelezett tevékenységén múlott.
A német megszállást követően a mérsékelt, németellenes politikai körök, amelyek szorgalmazták Hortynál a deportálások leállítását és egy, a németektől függetlenebb politika alakítását, részben eredménnyel jártak. A magyar hatóságok továbbra is elismerték a kiadott svéd útlevelek érvényességét és késznek mutatkoztak ezen okmányok tulajdonosait külföldi állampolgárként kezelni. A hatóságokkal lefolytatott tárgyalásokon jelentős szerep jutott a svéd nagykövetség által alkalmazott zsidóknak is.
A nyilas hatalomátvételt követően Raul Wallenberg és az általa irányított szervezet munkája még fontosabbá vált. Sok esetben mentettek ki embereket határozott fellépésüknek köszönhetően a nyilasok által önkényesen a védett házakból a Duna partra terelt, vagy deportálásra indított tömegből. A Követség és Raul Wallenberg munkatársainak mentő tevékenysége 1944. decemberétől szinte lehetetlenné vált.
Egy-egy sikeres akciótól eltekintve (amelyek végrehajtásában Batizfalvy és Parády rendőrtisztek, valamint a nyilas pártban fontos beosztást betöltő Szalai Pál voltak segítségükre) a nyilasok ez idő alatt több száz védettet elhurcoltak, megkínoztak, majd a Dunába lőttek.
Budapesten végül a Vörös Hadsereg bevonulása szüntette meg a zsidók elleni nyilas terrort.
Elismerésre méltó és egyben hiánypótló, hogy a Raul Wallenberg Egyesület kezdeményezésére, a Nemzetközi Raul Wallenberg Alapítvány, valamint a Holokauszt Emlékközpont a II.világháború befejezése után 72 évvel emléket állít Balog Andor, Donnenberg Dezső, Engelmann István, dr.Fleischmann Ottó, Forgács Vilmos, Forgács Gábor, Frommel Géza, Gergely Ödön, dr.Hanh Sándor, dr.Hegedűs Pál, Langfelder Vilmos, dr.Makai Oszkár, Müller Dezső, dr.Schischa Lipót, Szabó Károly, Szalai Pál, Székely Iván, Wohl Hugó, Ingve Ekmark és még, a táblán nem nevesített, de több jeles ember áldozatos munkájának és emlékének.
Köszönet érte !”
A megemlékezés végén leleplezték a Wallenberg segítőinek nevét tartalmazó táblát, elhelyezésre kerültek az emlékezés virágai, gyertyái és kövei is.
Raoul Wallenberg nevét már jól ismeri a világ. Itt az ideje, hogy mindenki megismerje segítőinek a nevét is. Nélkülük Wallenberg, a humánum lovagja nem óvhatta volna meg ártatlanul üldözött zsidó honfitársaink életét.
Az emléküket őrző tábla most már örökké hirdeti nemes cselekedetüket.
Képek a táblaavatásról>>>˙