Életének 94. évében, családja körében elhunyt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke kedden. A nagy köztiszteletben álló egykori államfőről emlékezik dr.Frölich Róbert Országos Főrabbi:
„Cádik kátómór jifroch, köerez bálvónajn jiszge – צדיק כתמר יפרח, כארז בלבנון ישגה”
Az igaz virágzik, mint a pálma, Libanon cédrusaként magaslik. Göncz Árpád élete során sok virágot ültetett.
A Vészkorszak alatt halálra szánt zsidókat mentett, a börtönben a kultúrát ápolta és terjesztette, íróként a szellemet magasztalta, köztársasági elnökként a demokráciát védte. Mindent elkövetett, hogy e virágok ne hervadjanak el.
Kimagasodott kortársai közül. Sosem szűnt meg embernek lenni. Az elesettek, a gyengék, a védtelenek mellett sosem tétlenül álló, hanem mindig cselekvő, eszméit soha fel nem adó alakja volt a magyar történelemnek. Úgy volt óriás, hogy megmaradt kedves, szerény, közvetlen, szeretetreméltó férfiúnak.
Sosem feledhető mozzanata elnöki tevékenységének az a pillanat, mikor a Parlament előtt nem engedték, hogy elmondja gondolatait. Ott és akkor szembesült a rendszerváltás után először azzal a gyűlölettel, melyet nem értett, és mely ellen mindig küzdött. Talán az volt az egyetlen olyan közéleti perc, mikor arcán nem a jól ismert mosoly, hanem a döbbent szomorúság uralkodott el.
Távozásával szegényebbek lettünk. Családja fájdalmát őszintén átérezzük, hiszen kicsit mindannyian úgy tekintettünk rá, mint apára vagy nagypapára.
Zécher cádik livróchó – זכר צדיק לברכה, igaz ember volt, fakadjon emlékéből áldás valemennyiünkre!
Dr. Frölich Róbert, országos főrabbi