Az előttünk álló napokban lezárjuk Sziván hónapját, és csütörtökön beköszönt Támmuz (תמוז). Ezzel a hónappal megkezdődik a nyári három hónapos időszámítás (Támmuz, Áv, Elul), melyben számos történelmi eseményre emlékezhetünk.
Ekkor történt az aranyborjú bűne és az első kőtáblák eltörése, valamint ekkor küldte ki Mózes a kémeket, hogy felderítsék Izrael földjét.
Támmuz egyébiránt eredetileg egy Babilóniai istenség volt, aki egy babilóniai hónapot nevezett el magáról, innen vették át őseink az elnevezést, és lett ez a hónap neve .
A hónaphoz tartozó érzék a látás, amit mélyebben értelmezve úgy magyarázhatunk, hogy Támmuz hónap segít minket abban, hogy a szemünkkel látott fizikai világ mögött meglássuk a valódi isteni forrást.
A hónaphoz tartozó testrész a nem más mint a jobb kéz. Szokás jobb kézzel mutatni a jeleket a Tóraolvasónak, hogy tudja milyen dallammal kell a Tórát felolvasni. Esküvő alkalmával a férj a felesége jobb mutatóujjára húzza fel a gyűrűt a hüpe alatt.
Támmuz első tizenhét napja jó, utána pedig három gyászhét következik, amely Áv hó 9-én ér véget, amikor is az első és második Szentély elpusztulására emlékezünk. A héber naptár szerinti Tammuz hónap 17. napja (שבעה עשר בתמוז) a második Templom lerombolása előtti eseményre, Jeruzsálem falainak áttörésére emlékezik. Ezért böjti nap.
Támmuzban hozta le Mózes az első Kőtáblákat 40 nap után amiket összetört, és ugyanekkor ment fel újabb 40 napra a Színáj-hegyére hogy megbocsátást szerezzen a zsidó népnek. 40 generáció cserélődik le Mózestől Ráv Ási-ig, vagyis az Írott Tan elejétől a Szóbeli Tan végéig.
Ez a hónap arra tanít minket arra, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is! A lehető legpozitívabban kell hozzáállnunk magunkhoz és másokhoz egyaránt!
Ahogy a tanítás mondja: “Ezek a pozitív energiák segítenek minket ahhoz, hogy egy jobb világban éljünk az Ö-való áldásával!”