Szerző: Rabbi Osher Chayim Levene
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás - 2011. február

Hetiszakasz: Ki tiszá

Minden zsidónak adományozni kellett Máchácisz HáSékel-t (fél sékelt) a napi közösségi áldozatokra, melyeket a papok végeztek az oltáron az egész nép javára (Smot 30:13). Ezt az egységes mértéket fizette szegény és gazdag egyformán Ádár hónap folyamán.

Ebben a micvében mindenkire ugyanaz a mérték jut. Mindenkit egyformán kezel. Nincs különbség az egyének között. A közösség minden tagjára ugyanúgy kivetett fél sékel biztosította, hogy minden zsidó azonos arányban részesüljön ebből az értékes jócselekedetből (Széfer HaChinuch). Az egységes ár biztosította, hogy a szegényeknek ne kelljen szégyenkeznie és a gazdagabbaknak se legyen erkölcsi fölénye.

Sokféle magyarázat van arra, hogy mit szimbolizál a fél sékel, de közös vonás ezekben a zsidó ember tökéletlensége önmagában és a közösségben. Önmagában egy ember két fél részből áll: a lélek és a test egységéből. A lélek az égi spirituális birodalomból származik, a test a közönséges, fizikai, földi összetevő.

A fél sékel azt fejezi ki, hogy bármelyik alkotórész önmagában csak a kép fele (lásd Rábbénu Bachya). Mózes látomása az égi tűzről azt tanítja, hogy a Földön adományozott fél sékelnek van túlvilági képe: minden zsidó "testnek" van egy megfelelő forrása a spirituális "lélekben" odafenn. (Szfász Emesz, Skálim 5647). A Tóra parancsolatainak teljesítésekor a test egységbe kerül a lélekkel. Csak ebben a szintézisben lesznek "egy egész egység". A kompromisszum csak félmegoldás; hiányzik a teljesség.

A fél sékel azt is kifejezi, hogy minden zsidó önmagában hiányos, s csak fele az egésznek, ha nem tartozik a közösséghez és nem azonosul vele.

A zsidó ember a zsidó nép tagja, szüksége van a többiekre és azoknak is szükségük van rá. Ha csatlakozik a közösséghez és azt a "másik felének" érzi, akkor szépen kiegészítik egymást. Az "áchdusz" (egység) ideális állapota valósult meg a Szináj hegyen, mikor minden zsidó ott állt, mint "egy ember, egy szív". Ez a tökéletesség minden egyes emberben is megjelent, amikor a fizikai hiányosságok is meggyógyultak, hogy minden zsidó egész és feddhetetlen legyen a Tóra átvételekor. Amikor viták keletkeznek, Izráel gyermekei nincsenek egységben és nem élnek az "egy nép az országban" elv szerint (Sábesz délutáni Ámidá-ima).

Jellemzően az összegyűjtött fél sékelek közösségi célokra lettek felhasználva, a napi állandó áldozat beszerzésére, ami szintén két részre volt osztva: egy bárány lett áldozva hajnalban a napi szolgálat kezdetekor, a másik délután, a nap vége felé (4Mózes 28,4). A két félre osztott áldozat harmonikus kombinációja folyamatosan emelkedett az embertől az égbe.

Magában sem a test, sem a lélek nem egész. Egyedül sem az egyén, sem a közösség nem alkot egészet. Ez csak a félút. Együtt azonban, ha egy célért egyesülnek, előre tudnak jutni a spiritualitás felé, az Örökkévaló szolgálata felé és a tökéletességhez.

Az Örökkévaló elmondja a zsidóknak, honnan ismerhetik fel, hogy egy állat kóser vagy sem. Ha páros ujjú patás és kérődzik, akkor kóser, tehát meg lehet enni, de ha nem páros ujjú patás vagy nem kérődzik, akkor nem kóser, így nem lehet megenni. Az Örökkévaló azt is a zsidók tudomására hozza, hogy csak egy olyan állat van, mely páros ujjú patás, de nem kérődzik, ez
"... a sertés, mert hasadt patájú az és kettéhasadt a patája, de kérődzeni nem kérődzik..." (3Mózes 11,7).