Elul hónapban, az újévet, az Rajs Hásónót megelőző vasárnaptól kezdve egészen újévig szokásban van böjtölni, mert az újév és az engesztelés napja közötti tíz napon, a tíz bűnbánó napon sokan böjtölnek, de a teljes tíz napból hiányzik négy nap.
E négy nap a Rajs Hásónó két napja; a közbeeső szombat (Sábosz Tsuvó); és a Jajm Kippur előtti nap (Erev Jajm Kippur), mikor is tilos böjtölni. Ezért e napok helyett, ezeket megelőzően, szokás négy napot böjtölni. (Vannak közösségek, hol az újévet megelőző vasárnaptól kezdve az összes napokon böjtölnek napkeltétől a délutáni ima végéig, vagy napnyugtáig.
Néhol csak négy napon böjtölnek: az első napon; az újév előtti napon; és a közbeeső hét második és ötödik napján.) Az étkezés és az ital fogyasztása tilalmas ebben az időszakban napfelkeltétől a délutáni ima elmondásáig.
A zsinagógába ezekben a napokban hajnalban szokás menni, ahol különleges, bűnbánó, bocsánatkérő, úgy nevezett Szlichot (סליחות) imákat mondunk és sófárt fújunk. (Kivéve az újév előtti napot!) A hagyomány szerint a szlichot (askenáz kiejtéssel: szlichajsz) imákat Mózes tanította meg a népnek, ő pedig magától az Ö.valótól tanulta. A Talmud írja:
“Az Ö.való beburkolózott, mint egy előimádkozó és megtanította Mózesnek az imákat mondván: Mikor a zsidók vétkeznek előttem, mondják el ezen imákat és én meg fogok nekik bocsátani…”
Szokás e napokban felkeresni a temetőt és meglátogatni elhunyt szeretteink sírjait, valamint az igaz emberek sírjait, kérve közbenjárásukat érdekünkben az Égi Bíróság előtt.
Ilyenkor Jeruzsálemben a Szent Falnál nagy tömegek gyűlnek össze, hogy együtt mondják el a bocsánatkérő imát.
Ilyen volt a 2015-ös Szlichot a Siratófalnál: