Az Uspizin szertartás parancsa Szukkotkor

Az Uspizin szertartás parancsa Szukkotkor

Szokás Szukkotkor a sátorra kiakasztani egy táblát a “vendégek” (uspizin) névsorával, mert a kabbalista hagyomány szerint az ünnep során mindennap más-más vendég látogat el a sátorba. Ők a következők: Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid. Közös e hét férfiúban, hogy életük folyamán valahol vendégeskedtek. Ahhoz, hogy e hét “vendég” megtisztelje a mi szukánkat szokás másokat; rászorulókat, otthontalanokat is vendégül látni, hogy mindenkinek, az egész közösségnek része legyen a sátorban élés élményében, parancsában.

Az uspizin szó (אושפיזין) a latin hospice hebraizált változata, de arameus eredetű. E rituálé szimbolikus vendéglátást jelent, és egy XVI. századi kabbalisztikus szokás továbbélése. A sátorban vendégül látjuk a Biblia nagy alakjait, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Józsefet, Mózest, Áront és Dávidot, minden nap mást és mást. E hét vendégnek életében bőven kijutott a vándorlásból és a sátorban lakásból.

Az ünnep névadó szava egyébként a magyarul kissé murisan hangzó szuká (סוכה), ami lombokkal vagy faágakal befedett bódéféleséget, pavilont jelent. Ilyenekkel vándoroltak őseink a sivatagban, Egyiptomból jövet. Az „igazi” sátor neve héberül ohel (אוהל). A szuká, ellentétben az ohellel, stabil építmény, amelyet szél nem fújhat el és három fala van. A Tóra utasítása szerint hét napon át benne is kell lakni, vagyis enni-inni-aludni, hacsak nincs kibírhatatlanul nagy meleg vagy heves vihar.