Tórai kommentár kettős hetiszakaszunkhoz

Tórai kommentár kettős hetiszakaszunkhoz

Ezen a héten két hetiszakaszt olvasnak fel a zsinagógákban. Páros hetiszakaszunk egyik fele a Vájáchél (וַיַּקְהֵל) a pusztai szentély (Miskán) felállításával foglalkozik. A sátor méretei, a benne lévő kellékek leírása, a szentély beosztása fő témája a hetiszakasznak.
Mégis a szidra – a fő témától teljesen elütően – a szombat jelentőségének hangsúlyozásával kezdődik.
“Hat napon át végeztessék minden munka és a hetedik nap szent legyen nektek; Isten szombatja”

Bölcseink azzal magyarázzák a kapcsolatot a szentély építése és a szombat-törvény között, hogy még a szentély építése sem szegheti meg a szombatot. Más helyen is összeköti az Írás a szentélyt és a szombattartást.
“Szombatjaimat tartsátok meg és szentélyemet tiszteljétek”.

A Talmud a fenti mondat alapján állapítja meg a szombaton tilos munkákat. Mindaz a munkafajta, amit a szentély építésekor végeztek, tilos szombat napján. A Talmud 39 ilyen munkát sorol fel. A Tórában egyedül a tűzgyújtás tilalma fordul elő.
“Ne gyújtsatok tüzet lakóhelyeteken”

A Biblia későbbi könyveiben már egyéb szombati munkatilalmakról is olvashatunk. Jeremiás próféta a szombati teherhordást állítja pellengérre.
“Így szól az Úr: ne hordjatok terhet és ne hozzátok azt Jeruzsálem kapuihoz szombati napon”… ne vigyetek ki terhet házaitokból és semmiféle munkát ne végezzetek szombaton, hanem szenteljétek meg a szombatot, ahogy azt megparancsoltam atyáitoknak”.

A második szentély idején Nechemja kel ki a szombatszegés ellen.
“Láttam, hogy Júdeában szőlőt préselnek szombaton és málhával terhelt szamarakat hoznak Jeruzsálembe, rajtuk szőlőt, fügét, bort és egyéb terheket”.

Nechemja korholja a népet a szombatszegésért és azt okul hozza fel az első szentély pusztulására.
“Mily rosszat cselekedtek a szombat megszentségtelenítésével! Hiszen így tettek atyáitok és ezért hozta Isten e Városra a pusztulást”

Jezsajás próféta a szombattartást jelöli meg a zsidó vallásba való betérés feltételéül.
“Az idegenek, kik Istenben csalatkoznak, hogy szolgálják és szeressék, ha megtartják a szombatot… Elhozom őket szent hegyemre és elfogadom házamban áldozataikat, mert házam minden nemzet imaházának neveztetik.”

Ugyanakkor a próféták hangsúlyozzák, hogy a szombat szentségénél is nagyobb értékkel bír az erkölcsös élet, az igazság és a felebarátunkhoz való emberi viszony.
Ámosz korholja a népet, mely talán betartja a szombat törvényeit, de csalással, hamissággal teli életet él.
“Halljátok ti szegényeket elnyomó emberek! Azt mondjátok mikor ér véget az újhold (ros chodes) vagy a szombat, hogy rövidítsétek a mércét, emeljétek az árat és hamis mérleget használjatok”.

A szombatot tartó kereskedőkhöz szól, akik hétköznap hamisan kereskednek..
Jezsajás így szól:
“Újholdat, szombatot és ünnepet nem tűrhetek bűnözéssel együtt… Ha megjelentek színem előtt (a szentélyben), ki kérte ezt tőletek, udvarom lábbal taposói?!”

Szoros a kapcsolat a szentély és a szombat szentsége között. De sem a szentély, sem a szombat nem takarhatja el az emberi bűnöket. “Hát latrok tanyája lett ez a ház, mit nevemről neveztek el?” – így szól Jeremiás.
Mind a szentély, mind a szombat szentsége nem ér fel az emberi viselkedés és tisztesség “szentségével”. Maga az Isten is az igazságosság és a könyörület gyakorlásában fejezi ki szentségét.
“És felemelkedik Isten, a seregek Ura a törvényben, és megszenteltetik a könyörületben”

A Pkudé (פְקוּדֵי) hetiszakasz a főpap és a papok öltözékével foglalkozik. Ez a leírás másodszor fordul elő a Tórában – talán hangsúlyozva a jelentőségét…

A főpap közvetít Isten és Izráel között. Az év egyetlen napján, Jom Kippurkor mehet be a szentéjek szentéjébe, hogy bűnbocsánatért könyörögjön népe számára. A hetiszakaszban leírt főpapi öltözék arany és égszínkék szálakból szőtt, aranyból készült csengettyűkkel övezve. Ám Jom Kippurkor nem mehetett be a főpap a szentélybe “aranyos” ruhájában, mert az az aranyborjú emlékét idézte fel. Fehér gyolcs köpennyel cserélte fel öltözékét.

A főpap homlokát aranyból készült pánt díszítette, rajta Isten szent neve. E kimondhatatlan Nevet a főpap Jom Kippur napján a Szentek Szentélyében ejtette csak ki. Melldísze aranyos keretben 13 különböző drágakőből állt. A köveken a tizenkét törzs neve díszelgett.

fopapA főpapi öltözék e két része Isten és a tizenkét törzs nevével, szimbolizálta az Isten és Izráel közötti kapcsolatot.
A papok, azaz a kohaniták, Áháron utódai voltak. A főpapok Áháron fiának , Elázárnak leszármazottai. De Salamon király elűzte az ebből a családból származó utolsó főpapot, Evjátárt Ánátotba és helyébe kinevezte Cádokot főpapnak, kinek utódai egészen a Chásmoneusokig szolgáltak főpapokként. Az Ánátotba elűzött Evjátár egyik utóda volt Jeremiás próféta.

Matitjáhu utódai, a Chasmoneusok, maguk lettek a főpapok Cádok utódai helyett. Ezt a tisztséget akkor is megtartották, amikor felvették a királyi címet. (Jochanán Horkanos, isz.e. 2.sz.). A Talmud bölcsei, akik nem akarták elismerni a nem Dávid házából való királyokat, csak úgy említik az első Chasmoneus királyt, mint Jochánán Hákohén Hágádol (a főpap).

A két tisztség, királyság és főpapság sokszor váltott ki ellentétet egymás között. Az ellentét legélesebb volt Alexander Jánáj (isz.e. 103-76) esetében. Az ő főpapi működése éles ellenzést váltott ki a bölcsek részéről. Két fia közül Horkanos örökölte a királyságot, Aristobulus a főpapságot.
De az utóbbi fellázadt bátyja ellen, király akart lenni, és a “döntőbíró” a polgárháborúban a római Pompeius volt.
Így vette kezdetét a római uralom Júdeában (isz.e. 63).

A római uralom idején néha a főpap állt a Szanhedrin élén, felváltva a tisztséget az írástudó elnökkel. Azokról az időkről a maga is előkelő papi családból származó Josephus Flavius számol be. (Antiquetates Judeorum).
A hetiszakasz befejező része a pusztai szentély felállításával és felavatásával foglalkozik. “És lőn a második év első hónapjának első napján felállították a Szentélyt” (Miskán). (X.40/17.) Vagyis Niszán hó első napján, az egyiptomi kivonulás első évfordulóján lett felavatva a “vándor” szentély.
“Ez a hónap legyen számotokra a hónapok feje. Első legyen az év hónapjai között”. (Ex. 12/2). Mind a mai napig Niszánnal kezdjük a hónapok felsorolását; bár az esztendő Tisri hó elsejével kezdődik. Ez az egyetlen hónap a zsidó naptárban, melynek héber neve van (“csodák”), a többi hónap neve babilóniai eredetű.

A hetiszakasz leírja, hogy a felavatás után Isten szelleme betöltötte a szent Sátort nappal felhő, éjjel tűzoszlop formájában. A Sátor adta a jelt Izráel fiainak a pusztában a tovább vonulásra, vagy a táborozásra. “Ha a felhő felszállt a Szentély fölött, Izráel fiai tovább vonultak” (Ex. 40/36). “Mert felhőben volt az Úr nappal és tűzben éjjel, egész Izráel szeme előtt, egész vándorlásuk alatt” (u.o. 3/8).

Ezzel a mondattal fejeződik be nemcsak a hetiszakasz, hanem Mózes második könyve is (Exodus = kivonulás).
A hívők felállva hallgatják e mondatot, és felhangzik a kiáltás: “Cházák, cházák, vönitcházek!” Erősödjünk (a Tórában)!