Tórai kommentár Nicávim hetiszakaszunkhoz

Tórai kommentár Nicávim hetiszakaszunkhoz

A Ros Hásánához kapcsolódó Nicávim (נִצָּבִים) heti szidra felel meg a legjobban a zsidó új esztendő hangulatának előkészítésére. Mózes már halálára készül, és minden erejével azért küzd, hogy a nép kövesse tanításait halála után is.
“Ma mindannyian a Örökkévaló színe előtt álltok, vezetőitek, bíráitok, véneitek, egész Izrael, gyermekeitek, asszonyaitok és az idegen, aki köztetek lakozik.”

Mózes halála előtt megerősítette az Isten és Izrael között kötött szövetséget “azokkal, akik itt vannak ma velünk, és azokkal is, akik nincsenek itt.” Vagyis a szövetség a jövendő nemzedéket is kötelezi.

A hetiszakasz ezúttal az egyéni felelősséget emeli ki:
“Van, aki áldásban bizakodva ezt mondja: jó sorsom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek! Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Az Örökkévaló nem fog megbocsátani, felgerjed haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok. Még a nevét is eltörli az Örökkévaló az ég alól.”

A gonosztevő nem bújhat meg a nép jámborainak háta mögött, viselnie kell egyéni bűntetteinek következményét. Hetiszakaszunk megismétli a sokszor hangoztatott szabad választást a jó és a rossz között.
“Tanúként hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is.”

Csak a szabad választás a jó és rossz között teszi az embert felelőssé tetteiért. Ezt már a Tóra első fejezeteiben is olvashattuk Káin esetében. Amikor Káin testvére megölésére készült, így szólt hozzá Isten:
“Ajtód előtt leselkedik a bűn, téged kíván (elcsábítani), de te légy úrrá rajta.”

De Káin nem lett úrrá gyilkolási ösztönén és ezért elnyerte büntetését.