Tórai kommentár kettős hetiszakaszunkhoz

Tórai kommentár kettős hetiszakaszunkhoz

Böhár – Böchukotáj (בְּהַר-בְּחֻקֹּתַי) hetiszakaszunk első fele a Smita (7) és a JOVÉL év törvényeivel foglalkozik, Minden 7. évben parlagul kellett hagyni a földeket. Szántás, vetés és aratás tilosak voltak, a készből kellett élni. A Rámbám szerint a törvény a föld erejének kíméléséről intézkedik. (Nem ismerték a vetésforgót.) A 7. évben tilos volt az adósságok behajtása. (“Smitát köszáfim”) “Ez a Smita törvénye: hárítsd el az adósságot követelő kezét az adóstól. Ne szorongassa az ő felebarátját és testvérét, mert Smita-év az az Örökkévaló tiszteletére”.

A családhoz való visszatérés jelentheti- a nagy “család”, a zsidósághoz való visszatérést. Galutban élő u.n. asszimiláns testvéreink, kik eltávolodtak őseink hagyományától, alkalmat láthatnak az Állam 50. évében közelebb kerülni népünkhöz. “És térjen vissza földjéhez.” Akár turistaként, akár új oléként bizony méltó Izrael 50.éve, hogy szétszóratásban élő testvéreink felkeressék a Földet és érezzék; hogy az Ország az egész zsidó nép országa…

A hetiszakaszban leírt Jovél törvények egyik legfontosabb része az u.n. “föld-törvény”. A Tóra családi szerencsétlenségnek tartja, ha valaki szükségből kénytelen eladni földbirtokát. “Ha testvéred tönkremegy és eladja birtokát, a hozzá közel álló rokon váltsa ki a birtokot”. Vagyis a föld visszavásárlása, “megváltása” az egész család feladata. De ha nem sikerült a visszavásárlás, akkor a Jovél évben visszaszáll az eladott föld az eladó birtokába térítés nélkül.

“A föld nem adható el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak ideiglenes tulajdonosai vagytok.” E bibliai mondat értelmében a Keren Kájemet nem adja el, csak bérbe adja a – tulajdonában lévő földeket és pedig 49 – évre! Ezeket a birtokokat a K.K.L. a kis emberek pénzéből vásárolta. Ahogy a Tóra mondja: “Egész országotokban váltsátok meg a földet… egy a testvéreid közül váltsa meg.” Az ősatyáknak megígért ország szent Isten szemében, mert “az Örökkévaló Istened szeme vigyáz rá az esztendő elejétől annak végéig.” A Jovél év a héber szolgának is szabadságot hoz. Még ha nem is szolgál 6 évig  az 50. évben szabadon kell bocsájtani. “Izráel fiai az én szolgáim, kiket kivezettem Egyiptom országából.” Ezért ellenzi a Tóra a héber férfi szolgaságát, akár tolvajlásért adták el, akár megélhetéséért maga adta el magát.
Vagy hat év után szabadult, vagy a Jovél esztendejében.
Érdekes megjegyezni, hogy hetiszakaszunk kétszer használja a “li” (enyém) szót. Izráel népével és országával kapcsolatban “Enyém az ország, és Izráel fiai az én szolgáim.” Ez a két “enyém” szó örök kapcsolatot teremt Erec Jiszráel és a zsidó nép között!

A hetiszakaszhoz hasonló témájú prófétai rész kapcsolódik. Röviddel Jeruzsálem elfoglalása előtt (Nebukadnezár által i.sz.e. 586-ban) Jeremiás prófétát felszólítja az Úr, hogy váltsa ki rokonának, Chánámélnak birtokát Hnátotban.
A próféta csodálkozva fogadja az isteni utasítást, hiszen napok kérdése és Babilónia elfoglalja az országot és Jeruzsálemet. Hogy lehet ilyenkor földet vásárolni. De Isten megnyugtatja a prófétát, “Ahogy én hoztam e népre mind ezt a rosszat, úgy hozom majd reá mindazt a jót, mit megígértem nekik. Fognak Benjámin országában újból földeket vásárolni pénzért, Jeruzsálemben és Júdea városaiban birtokot venni, mert visszahozom elhurcolt foglyaikat, így szól az Úr.”

És Jeremiás kiváltotta a földet… Ma is fontos feladatunk a föld megváltása…
A naptár, a zsidó naptár teszi egy néppé az Izráelben élő és a diaszpórában szétszórt zsidókat. És e naptár ünnepei fejezik ki legjobban az együvé tartozást. “És veszlek titeket az én NÉPEMMÉ és leszek nektek a ti Istenetek.” 

Hét Smita év után az 50. év Jovél év volt, a teljes társadalmi szabadság éve. Jomkipur napján Sófár-fúvás útján közölték a néppel a társadalmi és gazdasági szabadságot. “Hirdessetek szabadságot az országban az összes lakosok számára… Ki-ki térjen vissza családjához és földjéhez.”