Tu BiSváti szokások Izraelben és a diaszpórában

Tu BiSváti szokások Izraelben és a diaszpórában

Az előttünk álló ünnep, Tu BiSvát (טו בשבט) a vallásos zsidók mellett a világi környezetvédők körében is kedvelt, sőt Izraelben a hazafias érzelmek felkeltésére is alkalmas.
A Tu BiSvát másik neve: Ros Hásáná Láilánot (ראש השנה לאילנות), “a fák újéve”. De miért kell a fáknak újév?

A zsidó naptárban négy különböző újév szerepel. A naptári újév, a Ros Hásáná rendszerint ősz elejére esik, ilyenkor egy egész ünnepsorozat zajlik. Emellett azonban három másik újévet is számon tart a zsidó vallás: a fák, a királyok és a tizedek újévét. A tizedek újéve régen az adófizetésben volt fontos, a királyok újévéhez mérték uralkodásuk hosszát, a fák újévétől pedig eredetileg a fák korát számították Izraelben.

Miért kell a zsidóknak ismerniük a fák korát? Azért, mert a Biblia előírja, hogy a fák gyümölcsét az ültetésük utáni első három évben nem lehet elfogyasztani:
“És ha bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát, érintetlenül hagyjátok gyümölcsét; három évig legyen nektek érintetlen, ne egyék meg. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse szent, hálaadásul az Örökkévalónak. Az ötödik évben azonban ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek termését; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.”

Az éveket nem minden fa saját ültetésének időpontjától, hanem egy konkrét dátumtól, a fák újévétől számították. Erről a módszerről a Bibliában még nem olvashatunk, de a Misnában, a szóbeli tan első írott összefoglalásában már megtalálhatjuk.

A 16. században Izrael földjén élt Jicchák Luria, az Árizál néven is ismert kabbalista rabbi vezette be a Tu BiSváti szédert. Ez a szokás a pészáchi széder mintájára született. A Tu Bisvát szédernek hasonlóképpen része az evés-ivás, de a hangsúly itt nem a zsidó történelmen, hanem Izrael földjének terményein van. Luria rabbi rituáléja eredetileg a kabbalisztikus életfára összpontosított, de a tu bisvát-széder mai formájában gyakran teljesen világi esemény.

Ilyenkor szokás Izrael hagyományos terményeiből enni, ilyen például a gránátalma vagy a datolya. A legfontosabb, hogy tíz féle gyümölcsből fogyasszunk. Vallásosabb körökben szokás legalább egy olyan gyümölcsöt is fogyasztani, amilyet az előző szezonja óta nem evett az illető, mert erre az előírások szerint egy külön áldást is lehet mondani. Ez az áldás a Scehecheyanu, amit minden örömünnep első aktusán elmondunk, hogy megköszönjük Istennek, hogy megérhettük ezt a napot. Ehhez persze mindenképpen fogyasztanunk kell egy olyan gyümölcsöt, amit még nem ettünk a szezonban.
“בָּרוּךְ אַתָּה יְיָ אֱלֹהֵֽינוּ מֶֽלֶךְ הָעוֹלָם שֶׁהֶחֱיָנוּ וְקִיְּמָנוּ וְהִגִּיעָנוּ לזְּמַן הַזֶּה.”

Árizál azt tartotta, hogy akárcsak a pészachi Széder este, ilyenkor is 4 pohár bort kell inni, hogy közelebb kerülhessünk a spiritualisztikus tökéletességhez.

Tu BiSvát a fák napja, így ilyenkor az iskolások kivonulnak fát ültetni, ezzel biztosítva a természet életben maradásának folytonosságát.