hetiszakasz

Ezen a héten a Vájislách hetiszakaszát olvassuk a zsinagógákban. A szidra elnevezésének jelentése: “És küldött” – mármint követeket Ézsauhoz. Ugyanis a Kánaán országába visszatérő Jákob aggódott, tartott fivére bosszújától. Féltette családját, gyermekeit. Egy bottal indult annak idején Lábán házához igyekezve és két részre osztható nagy táborral, sok állattal, gazdagon tért vissza.

Ezen a hézen Vájécé hetiszakaszát olvassák a zsinagógákban. Jelentése: “és elment”. A kifejezés Jákobra vonatkozik, aki elment Ber Sebából – Kánaán országából -, mert anyja tartott Ézsau fivére bosszújától.
Másrészt szülei nem akarták, hogy az erkölcstelen kanaita lányokkal házasodjon, ezért Hárin felé tartott. Elérkezett egy helyre – bölcseink szerint Moria hegyére – ahol az éjszakát töltötte és az esti ima (mááriv) intézményét bevezette. Feje alá egy követ tett, a hely kövei közül.

Ezen a héten a Toldot hetiszakaszt olvassák a zsinagógákban. Jelentése: “nemzetisége “.

Húsz éven át nem született gyermeke Rebekának, talán, mert túl fiatalon ment férjhez. Izsák fohászkodott az Örökkévalóhoz, aki meghallgatta kérését és felesége viselős lett. A gyermekek tusakodtak a méhében, mert mindkettő elsőszülött szeretett volna lenni.

Elérkeztünk Chájé Szárá hetiszakaszához, jelentése: “Sára élete”. Ellentmondás, de a szidra nem Sára életéről, hanem haláláról szól. Ha pontosan fordítjuk a biblia szövegét, akkor Sára éveinek száma, mikor meghalt, száz év és húsz év és hét év volt. Bölcseink szerint a 127 év azért van így részletezve, mert olyan szép volt száz éves korában, mint hajdan 20 éves korában és olyan ártatlan húsz éves korában, mint hajdan hét éves korában. A magyarázók szerint Izsák megkötözését az Akédát, a Sátán elmondta Sárának, de azt elfelejtette elmesélni, hogy Izsák megmenekült.

Elérkeztünk a Tóra negyedik szakaszához – Vájérához – amelyben hírt kapunk a második ősatya, Izsák megszületéséről. Ezt három küldött – angyal – adta hírül, akiket Ávráhám, szokásához híven, bőkezűen megvendégelt. Amikor Szárá meghallotta, hogy egy év múlva fiút fog szülni – nevetett. Hogy ő, aki 90 éves, és már felhagyott a “női dolgokkal”, fiút szül, és Ávrahámnak, aki már száz éves, fia születik… Ugyan kérem.

Ezen a héten a Vájérá hetiszakaszt olvassák a zsinagógában.
Jelentése: “És megjelent” – az Örökkévaló, Mámré terebintusainál, mikor a nap a legmelegebben sütött.

Bölcseink szerint az Úr látogatta meg a beteget, a körülmetélést követő gyengélkedése idején. Ábrahám a sátor bejáratánál ült és várta a vendégeket. Úgy tartjuk, sátrának négy bejárata volt, hogy bármelyik égtájról érkezik az utazó, nyitva legyen előtte a ház.

Ezen a héten a Lech-löchó hetiszakaszát olvassák a zsinagógákban. Jelentése: “Menj el”.
Ur-Kaszdinból, szülőföldjéről, házanépével és unokatestvérével, Lóttal , mondta az Örökkévaló Ábrámnak, “telepedj le azon országban, melyet megmutatok neked… megáldom, aki téged áld, és megátkozom, aki téged átkoz”.

Noach szakaszában “betelt a föld gaztettekkel” és megérett a pusztulásra. Isten megbánta, hogy megteremtette, (lehet hogy az angyaloknak volt igazuk, akik a Midrás szerint eleve ellenezték az ember teremtését) és elhatározta, hogy vízözönt hoz a világra. Mivel azonban Isten akart még egy esélyt adni a vétkes világnak – megtalálta Noé személyében azt, aki alkalmas arra, hogy családjával együtt életben maradjon, és egy új, jobb világot teremtsen a régi romjain.

Ezen a héten Noách (נֹחַ) hetiszakaszát kezdjük el olvasni a zsinagógákban. A hetiszakaszban Noáchként említett szereplőnek a világ Noéként ismeri a nevét.

Igaz ember volt, ezért az Örökkévaló, mikor megharagudott az emberekre – mert “megtelt a föld gonoszsággal” – és özönvízzel tervezte sújtani a földet, Noét és családját megkímélte.

Szimchát Tórát követően ezen a héten Mózes első könyvével elkezdjük elölről olvasni a Tórát.

Mózes I. könyve 12 hetiszakaszból, szidrából és 50 fejezetből áll. A könyv és egyben az első fejezet címe: Börésit, melynek jelentése: kezdetben.

Ezen a héten a Háázinu hetiszakaszát olvassák a zsinagógában. Jelentése “Figyeljetek”. Ez Mózes ötödik könyvének utolsó előtti szakasza, tehát hamarosan befejezzük, majd újrakezdjük a Tóra olvasását.Több dal szerepel a Tórában, pl. a Vöröstengeri dal. Líraiságban, költészetben a Háázinu vetekszik az előbbivel.A figyelem felhívásra a héber más szót is ismer. A Háázinu-t akkor használják, ha teli torokból a hegycsúcson állónak kell szólni, vagy a magasból kiáltunk a völgyben lévőnek.

Az 5779-es zsinagógai évben elsőként Vájélech szidráját olvassuk a zsinagógákban. A szakasz elnevezésének jelentése: “és ment”.

Mielőtt elment a 120 éves népvezér, bíró és tanító, a pásztor Mózes, kijelölte utódját, Józsuét, leírta a Tant és átadta a levitáknak. Elrendelte felolvasását. Bár akkor csak hétévente olvasták fel az Írást.
Később bölcseink belátták, hogy ez kevés ahhoz, hogy minden utunkat kísérje a Tóra.

A héten a zsinagógákban felolvasott hetiszakasz címe: Nicávim(נִצָּבִים). A szidra elnevezésének jelentése: itt állok.

Közelednek az őszi ünnepek, a reggeli imánál felharsan a sófár, a kos szarvából készült kürt. Az Újév előtti héten recitáljuk ezt a hetiszakaszt.