Szombaton beköszönt Tisa BöÁv, a zsidóság egyik legnagyobb gyásznapja

Szombaton beköszönt Tisa BöÁv, a zsidóság egyik legnagyobb gyásznapja

tisaboavSzombaton beköszönt Áv hónap kilencedike (תשעה באב) a zsidóság egyik legnagyobb gyásznapja. A hagyomány szerint e nap mindig szerencsétlen nap volt, sok tragikus esemény történt Áv hónap kilencedikén. A Misna Táánit traktátusában ezt olvashatjuk:
“Öt dolog történt atyáinkkal… tisá böávkor.” “Tisá böÁvkor rendeltetett el atyáinknak, hogy nem mehetnek be az országba, és lerombolták a Szentélyt először és másodszor, és elfoglalták bétert, és felszántották a várost.”

-“Tisá BöÁvkor rendeltetett el atyáinknak, hogy nem mehetnek be az országba…” – vagyis Erec Jiszraelbe.
Bölcseink szerint ekkor határozta el az Ö.való, hogy nem mehetnek be Kánaán földjére az Egyiptomból kivonult zsidók. Negyven évig kell a sivatagban vándorolniuk, míg megszületik és felnő egy új generáció, akik elfoglalhatják az országot. Ez volt a büntetésük, mert kételkedtek az Ö.való ígéretében.

“Mindazon férfiak, a kik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket míveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkisértettek engem immár tízszer és nem hallgattak szavamra, nem fogják látni az országot, a melyről megesküdtem őseiknek; s mind a gyalázóim nem fogják látni.” “Nem fogtok ti bemenni az országba… de gyermekeitek,… azokat beviszem, hogy megismerjék az országot, melyet ti megvetettetek.” ” S fiaitok barangolók lesznek a pusztában negyven évig … míg végkép ott maradnak hulláitok a pusztában.” “…erre kifakadt az egész nép, s fölemelték hangjukat és sírt a nép azon éjjel.”

A Gemara hozzáfűzi, hogy akkor határozta el I., hogy a Szentély ugyanazon a napon, áv hó kilencedikén fog elpusztulni. “Így szólt az Ö.való: Ok nélkül sírtatok ma, és én állandósítom nektek a sírást ezen a napon, nemzedékeiteken át.” – olvashatjuk a Talmud, Táánit 29a lapján.

– A hagyomány szerint e napon került Egyiptomba rabszolgának József. Nemsokára követték őt családtagjai és rövid időn belül megkezdődött az egyiptomi rabszolgaság.

– “És lerombolták a Szentélyt először és másodszor” – Nabukodonozor seregei ante 586-ban ezen a napon gyújtották fel a Salamon építtette jeruzsálemi első Szentélyt, miután elfoglalták a várost. A Királyok könyvében olvashatunk erről:

” És az ötödik hónapban, a hónap hetedikén… eljött … Bábel királyának szolgája Jeruzsálembe. Elégette az Örökkévaló házát és a király házát; meg Jeruzsálem házait mind és minden nagy házat elégetett tűzben.”

Egy berajtában áll: “Nem lehet azt mondani, hogy hetedikén, mert másutt azt olvassuk tizedikén. És nem azt mondani, hogy tizedikén, mert másutt azt olvassuk, hetedikén. Mikor történt hát? A pogányok hetedikén bementek a Szentélybe, ahol mulatoztak és romboltak. És kilencedikén este felé felgyújtották a Szentélyt és az égett tizedikén egész nap.

A “másodszor” arra a gyászos eseményre utal, hogy szintén e napon gyújtották fel a babilóniai fogságból hazatértek által felépített és Heródes uralkodása alatt átépített második Szentélyt, a Titus vezette légiók 70-ben.

– “… és elfoglalták Bétert…” A Bár Kohba felkelés végén (ante 135) e napon foglalták el a rómaiak Betér (Bétár, Bét-tér) várát, a felkelők utolsó erősségét.

– “…és felszántották a várost.” E napon rombolták le Jeruzsálemet és szántották fel helyét Turnus Rufus,, Júdea tartomány helytartójának utasítására a Bar Kohba felkelés után. A város új neve: Aelia Capitolia lett és zsidók nem lakhattak Jeruzsálemben.

Áv hónap kilencedike – hasonlóan Jom Kippurhoz – teljes böjtnap, napnyugtától a másnapi csillagok feljöveteléig – 25 óra) tart és a szokásos szombati munkatilalmak, valamint a következő tilalmak érvényesek: tilos az étkezés és az italfogyasztás; nem viselhetünk bőrcipőt, mely a régi időkben a kényelem és gazdagság jele volt; a tisztasági mosdáson kívül tilos fürdeni, mosakodni; s tilos a házasélet.
A böjt előtti utolsó étkezésnél (áruhát máfszeket) szokás gyümölcsöket és hamuval meghintett tojást enni.
A tojás a gyász jelképe, a néma fájdalomé a sors forgandóságáé.

A zsinagógába vászoncipőben, papucsban megyünk. Csak egy gyertya ég az előimádkozó asztalán, félhomály van, a frigyszekrényen nincs díszes parochet, mindenki megfordított széken, padon vagy a földön ül, és fojtott, kántáló hangon olvassuk Jeremiás siralmait. A felolvasás után gyászénekeket (kinot) olvasunk, majd köszönés nélkül halkan távozunk. Reggel az imákhoz nem öltünk fel tálitot, nem légolunk tfilint sem, mert ez dísz és ezen a napon a zsidóság dísze, ékessége a Szentély elpusztult.

E napon nem szokás kezet fogni, egymást üdvözölni. Tórát sem tanulunk, mert az megörvendezteti a szívet.
Volt olyan szokás néhol, hogy a gyerekek Jeremiás siralmainak olvasása és a kinotok mondása közben bogáncsot, szamártövist dobáltak a kegyelettevők közé.

A szomorú nap után, Áv hónap tizedikén délig szokás még, hogy nem eszünk húst és nem iszunk bort, mert a hagyomány szerint a Szentély egészen addig égett.

Tisa böáv után megváltozik a hónap elnevezése: menáhem áv, vagyis vígasztaló áv lesz a neve. Egy régi legenda szerint Napóleon éppen Tisa BöÁv napján ment el egy zsinagóga előtt, s csodálkozva hallgatta, hogy milyen hangosan kiabálnak, jajveszékelnek odabenn. Megkérdezte tőlük, hogy mi ennek az oka, s elmondták, hogy az országukat, Jeruzsálemet, és a Szentélyt 1800 évvel ezelőtt rombolták le. Napóleon mélyen megindulva mondotta: “Az a nép, amely hazájának elvesztését még 1800 év elteltével is siratja, és nem felejti el, az a nép soha nem pusztul el. Az a nép biztos lehet abban, hogy egyszer vissza fog térni hazájába.”

Böjt kezdete: 2018.július 21.: 20:31
Böjt vége: 2018. július 22.: 21:08