Pészach (פסח) ünnepének első két napján este a Hagadából olvassuk fel az ősi történetet.
A széder-esti elbeszélés négy fiúról tesz említést. Raj Tamás, áldott emlékű néhai főrabbi alább olvasható tanítása szerint a Tórában ugyanis négyszer fordul elő a jól ismert parancs („meséld el gyermekednek”), amely az ünnepi vacsora alapját képezi, s mind a négyszer kissé másként. Ebből a Haggáda azt következteti, hogy a Tóra voltaképpen négy fiúról, négyféle embertípusról szól. Gyermekeink ugyanis – akárcsak a felnőttek – mind másként kérdeznek, más-más képességekkel rendelkeznek, más-más hozzáállást tanúsítanak szüleikkel, múltjukkal, hagyományaikkal szemben. Így számukra is más-más módon kell közvetíteni a zsidó történelmet, az egyiptomi szolgaság és szabadulás jelentőségét.
A négy embertípus (a bölcs, a gonosz, a naiv és aki kérdezni sem tud) (חכם ,רשע , תמ, שאינו יודע לשאול) kiválasztása már önmagában is jól jellemzi a zsidó gondolkodást. Legfőbb értéknek a tudást tartja, a bölcsességet, amelyben a szakmai felkészültség megértő emberszeretettel, segítőkészséggel párosul. Kellő érdeklődés és tudás nélkül vajmi nehéz gyakorolni a zsidó vallást. A bölcs fiú számára – így írja elő a Haggáda – töviről-hegyire el kell magyarázni a széder-este minden előírását.
Ne higgyük, hogy a „gonosz” gyermek kevésbé felkészült, mint az előbbi: önmagában a tudás – ezt nap mint nap tapasztaljuk – nem teszi jobbá az embert, a technikai fejlődés sem vitte feltétlenül előbbre az emberiséget. A gonosz fiú tehát ismeri a törvényt, a hagyományokat, csak éppen nem tartja magáénak, szellemében elidegenedett tőle. „Mi ez a szolgálat számotokra?” – hangzik az általa felvetett bibliai kérdés. Szolgálatnak, terhes feladatnak érzi az ünnepi emlékezést, s ami ennél is jellemzőbb, önmagát kivonja a közösségből. Nem saját magáról beszél, hanem így fogalmaz: „számotokra”. A Haggáda szerint a bibliai válasz is erre utal: „ezért tette velem az Örökkévaló, hogy kivezetett Egyiptomból” – velem és nem vele: ha ott lett volna Egyiptomban, őt bizony nem váltotta volna meg az Örökkévaló. Ha így szólunk hozzá, – véli a Haggáda magyarázata -, talán megérti, miért is fontos mindannyiunk számára a zsidó közösség, a múlt öröksége.
A harmadik fiút naivnak mondja a Haggáda. Kérdése ugyanis – az egyszerű ember szokásos megnyilatkozásával – mindössze így hangzik: „mi ez?” A széder-esti elbeszéléskönyv szerint erre – bibliai mondattal – így kell válaszolnunk: „erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgaság házából”. A primitív gondolkodású ember ugyanis – sajnos – csupán az „erős kéz” politikáját tudja megérteni, csak a tekintélyt képes tisztelni, lelke szolgálatra szegődött. Nem véletlen, hogy a Tóra egyedül itt beszél „a szolgaság házáról”…
A negyedik fiú nem kérdez semmit: a Tórában itt ugyanis csupán a választ találjuk meg, a kérdés hiányzik. Az ilyen gyermek esetében – a Haggáda előírása szerint – „te nyisd meg őt”: kérdve kifejtő módszer segítségével vagyunk kötelesek fölkeltenünk érdeklődését. Ahogyan a Bibliában olvassuk: „beszéld el fiadnak azon a napon mondván, ezért tette velem az Örökkévaló, hogy kivezetett Egyiptomból”. Hiszen a csodálatos szabadulástörténet lényege éppen az, hogy okuljanak belőle az elkövetkező nemzedékek…
A négy fiú története – szerény véleményem szerint – nem csupán különféle embertípusok bemutatása, s nem is kizárólag a széder-esti történet pedagógiai módszertanát foglalja magában, hanem egyfajta történelmi tanulsággal is szolgál, ami napjainkban különös jelentőséggel bír. A Haggáda – úgy vélem – négy egymást követő nemzedékről is szól, amelyek közül a negyedik éppen most érik felnőtté…
Nagyszüleink-dédszüleink hagyományos neveltetésben részesültek: ismerték a zsidó hagyományokat és gyakorolták is azokat. Gyermekeik azonban már idegen szellemben nevelődtek: noha járatosak voltak a zsidó tudományban is, nem érezték azt magukénak.
A harmadik nemzedék (szüleink nemzedéke) odahaza még látta-átélte a zsidó szokásokat, ám fogalma sem volt azok mélyebb értelméről-jelentéséről, így számára a zsidóság inkább csak hangulati elemként, egyféle nosztalgiaként őrződött meg. Ők a holocaust szörnyű emlékeinek hordozói is, akik szolgálatra nevelődtek, akiket – kimondani is tragikus – csak az „erős kéz”, az antiszemitizmus pokla lökött vissza az egykönnyen elfelejtett zsidóság területére.
A negyedik nemzedék már „kérdezni sem tud”: nincsenek emlékei, mint szüleinek, s persze nem gyakorolja, nem érti és nem is ismeri a zsidó történelmet, a hagyományokat. Éppen ezért tartja kötelességünknek a Haggáda („te nyisd meg őt”), hogy megnyissuk, hogy érdeklődésüket fölkeltve kérdésre bírjuk a fiatalokat.
Hiszen ha körültekintünk a világban, mindenütt ugyanezt tapasztaljuk: mintha az élet, a tudomány, a művészet szinte minden területén a „kérdezni sem tudó nemzedék” jelentkezne, amelyet sem neveltetése, sem emlékei nem tudnak irányítani, amely már sem hitében, sem gyakorlatában nem képes folytatni a múltat. S mégis, éppen ez az elveszettnek hitt „negyedik nemzedék” lesz képes újra felvenni a porba hullott stafétabotot, újraépíteni értékeit. Ám ne feledjük: a mi kötelességünk melléjük állni, segíteni őket e nem mindennapi újrakezdésben.
Érdekes, miként folytatódik a Haggáda szövege: „úgy gondolod, ráérsz várni, amíg feljön az újhold (míg elérkezik az ideje)? Nem így van, hangzik a válasz, ezért mondja az Írás: „még aznap”! S ha úgy gondolod, nappal is elkezdheted? Tudd meg, „éppen ezért”, vagyis „ha a kovásztalan kenyér és a keserű fű már ott van előtted.” Az újraépítés folyamatát minél előbb meg kell kezdeni, s a zsidó hagyományok elméletével és gyakorlatával egy időben. Hiszen – ahogyan a Talmud is fogalmaz – „aki csupán egyetlen lelket is megment, mintha az egész világot mentette volna meg”. S „aki valakit akár egyetlen mondatra, egyetlen szóra, vagy akár egyetlen betűre is megtanít, úgy tekintik, mintha ő maga hozta volna a világra”…
Ábrahám ősapánk álmában megjelent a későbbi zsidó történelem. Az Örökkévaló megmutatta neki utódainak sorsát. „Az első héber” – a Biblia szerint – előre látta az egyiptomi szolgaságot és szabadulást, ami egyébként – jól tudjuk – ha kisebb mértékben is, de szinte minden zsidó nemzedék életében megismétlődött. „Hiszen – így olvassuk a Haggádában – nem csupán őseinket váltotta meg egykor az Örökkévaló, hanem valamennyiünket megváltott velük együtt.” Mintha Ábrahám álma rólunk is szólna. A Biblia szerint ugyanis – döbbenetes módon – így szól hozzá az Örökkévaló: „és a negyedik nemzedék visszatér ide”…