Purim ünnepének csodálatos története

Purim ünnepének csodálatos története

Purim története Eszter könyvében (מגילת אסתר) olvasható. Eszter könyve a perzsa udvarba kalauzol bennünket, ahol Ahasvérus király uralkodásának lehetünk szemtanúi. A király miután Indiától egészen Etiópiáig húzódó, hatalmas birodalma igazgatására százhuszonhét satrapát nevezett ki, a kormányzók, a meghódolt népek fejedelmei, valamint barátai számára fényűző ünnepségsorozatot rendezett, amellyel trónra lépését ünnepelte.
A király hatalmát az erre a célra emelt, rendkívül pazar épülettel és a száznyolcvan napos lakomával kívánta kifejezni.

Az idegen országok követei és vendégei számára újabb hét napon át tartott a lakoma. Az asszonyoknak a
királyné, Vásti rendezett fogadást. Mivel a királyné rendkívül szép volt, a király meg akarta mutatni őt vendégeinek, de akárhány eunuchot, azaz magas rangú királyi tisztviselőt küldött is Vástihoz, a királyné vonakodott elfogadni a
meghívást, mivel a perzsa törvények tiltották, hogy idegenek meglássák a bennszülött asszonyokat.

A király felháborodottan kérte ki perzsa törvénymagyarázói tanácsát, milyen ítélet alá esik a királyné, aki férjét azzal szégyenítette meg, hogy többszöri hívás ellenére sem volt hajlandó megjelenni a vendégek előtt. A tanácsosok úgy
találták, hogy fennáll a veszély, hogy a királyné példáját követve bármely rendű és rangú asszony nyíltan semmibe veheti férjét, és ez már a birodalmat érintő, nagy horderejű ügy. Ezért úgy határoztak, hogy a királynéi
méltóságtól megfosztják Vástit, és helyébe egy arra méltó új feleséget keresnek, aki a birodalom legszebb leányai közül kerül majd ki. A kiválasztott hajadonok között volt egy teljesen árva zsidó leány, Hadassza, ismertebb nevén
Eszter, akit nagybátyja, a perzsa udvarban magas tisztséget betöltő Mordeháj nevelt.

A gyönyörű és kedves Esztert a “szépségverseny” többi résztvevőjével együtt egy éven át készítették fel a királlyal való találkozásra. Amikor ez az idő eltelt, Ahasvérus sorra küldte vissza a lányokat a női lakosztályba. Azonban amikor
Eszter ment be hozzá, a király annyira megszerette, hogy őt választotta törvényes feleségéül. Mordeháj tanácsára azonban eltitkolta származását. Bizonyos idő múlva két eunuch összeesküvést szőtt a király ellen. Mordeháj tudomást szerzett a dologról, és unokahúga, Eszter által feljelentette a cselszövőket. A hír igaznak
bizonyult; a két pártütő meglakolt, Mordeháj t viszont csak azzal jutalmazta a király, hogy krónikásaival feljegyeztette nevét az évkönyvekbe, és – Josephus hozzáteszi – mint belső barátai egyikének, a palotában adott lakást.

Az elmozdított főemberek, úgy tűnik, nagy hatalmi űrt hagytak maguk után. Ebbe az űrbe került be Hámán, akit Ahasvérus afféle miniszterelnöki rangra emelt, aki előtt még a király tanácsosai is térdet hajtottak. Kivételt csak egy zsidó előkelőség képezett, Mordeháj . Josephus szerint Mordeháj ezt azért nem tette, “mert bölcs volt, és tisztelte népének törvényeit, sehogy sem volt ínyére, hogy embernek így hódoljon.” Mások szerint Mordeháj magatartásának oka nem volt feltétlenül vallási, hiszen a zsidó kultúrától nem volt idegen, hogy egy tiszteletre méltó személyt leborulással köszöntsenek. Ha Hámán nem volt tiszteletre méltó Mordeháj számára, akkor azért nem volt, mert amálekiták leszármazottjának mondhatta magát. Annak a néptörzsnek volt a sarja, amely a pusztában vándorló Izrael kimerült és kiszolgáltatott részére csapott le. Később Benjámin törzsének okoztak sok galibát, majd Mordeháj őse, Saul király folytatott sikeres harcot az amálekiták ellen. Hámán mindenesetre megérdeklődte, honnan
származik Mordeháj . Mikor megtudta, az ősi kudarc ősi gyűlöletbe csapott át benne – nem csupán teljhatalma vélt csorbítóját, hanem annak egész nemzetét ki akarta irtani.

Naponta sorsot vetettek Hámánnak, hogy a jövendőmondók segítségével megtudhassa a legszerencsésebb időpontot a terv véghezvitelére. A sorsvetések (Purim) alapján Adár hónapra esett Hámán választása. Tekintélyével visszaélve tudatosan félretájékoztatta a királyt. A zsidó népet a birodalom ellenségeinek állította be. A vádak a másságot kriminalizálták. Ez a nép nem keveredik másokkal, nem imádja a többi alattvaló isteneit, más törvények szerint él Hámán ígéretet is tett, hogy saját vagyonából folyik be a kincstárba az a tízezer talentum ezüst, ami a királynak az adózó tízezrek elpusztításából származó veszteségét ellensúlyozza majd.

A királynak ideje sem maradt arra, hogy feloldja az ellentmondást a Hámán-féle híradás azon állítása, hogy haszontalan és törvénytelen tömegről van szó, és azon tény között, hogy ezzel szemben az adóhivatal tízezer talentum ezüstöt profitál a zsidó diaszpóra dolgos polgárainak adójából. A rendelet megszületett, a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint. A futárok már vitték is a pecsétes okmányt: a törvény szabad prédává nyilvánította a zsidó népet és annak minden vagyonát minden tartományban Adár hónap 13-án.

Mordeháj nyilvános gyászba kezdett, mire Eszter a palotából küldött neki ruhát a rongyok helyett, és kérdeztette, hogy mi érte őt. Mordeháj tudatta Eszterrel, hogy mi készül népe ellen. Kérte, hogy járjon közben a királynál nemzetségéért. Eszter először félelmére hivatkozott, hogy hívatlanul még ő sem léphet a király elé. Aki így tesz, halál fia, kivéve, ha a király arany jogarát kinyújtja a hívatlanul érkező felé. Mordeháj meggyőzte, hogy a palota, a rang őt sem fogja megvédelmezni a vész idején. Eszter királyné így elszánta magát, hogy szót emel népe érdekében. Három napig böjtölt a szúzai zsidókkal együtt, kérve a Mindenható segítségét a vállalkozáshoz. Ezek után ment a királyhoz, de alighogy belépett, elájult.

Ahasvérus meglátta gyönyörű feleségét, akit már egy hónapja nem hívatott, és megindult a gyönge teremtésen. Jogarát Eszter felé nyújtotta, bátorította őt: bármit kérjen, megadja. Eszter azonban csak annyit kért, hogy jöjjön a király hozzá vendégségbe Hámánnal együtt. Hámán a büszkeségtől dagadva vonult a lakomára. A kivételes meghívást csupán az árnyékolta be, hogy Mordeháj előtt kellett elvonulnia, aki Hámán megistenülése komoly akadályaként ült a kapuban az előkelőségek között. Eszter királynő a lakoma végén másnapra is meghívta a
királyt, Hámánnal együtt.

Hámán egybehívta barátait, és dicsekedni kezdett a király és a királyné legújabb kitüntető kegyével. Egyszersmind kifejezte, hogy mindaz a hatalom, ami az övé, mit sem ér számára addig, amíg Mordeháj a helyén marad. Barátai és felesége, Zéres ötlete az volt, hogy állíttasson egy nagy bitófát az udvaron, és másnap a bizalmas
meghívás idején kérjen engedélyt Mordeháj kivégzésére.

Ahasvérust aznap éjjel – és itt vesz pozitív fordulatot a történet – kerülte az álom. Unaloműzőnek az évkönyvekből olvastatott fel magának. Mikor ahhoz a feljegyzéshez értek, amely a Mordeháj által leleplezett puccskísérletről szólt, a
király megállította a felolvasót. “Milyen jutalmat kapott ezért Mordeháj ?” – kérdezte. “Semmit” – hangzott a felelet. A király elhatározta, hogy reggel első dolga lesz, hogy méltó jutalmat adjon annak, aki megmentette. Reggel a palotába szólította az első minisztert, aki megérkezett. Hogy, hogy nem, Hámán sietett elsőként a palotába a király jóváhagyását kérni vélt ellensége likvidálására.

Ehelyett azonban a király kérdést intézett hozzá: “Mit tegyünk az olyan emberrel, akit a király különösen meg akar tisztelni?” Hámán, gondolva, hogy ez az ember csakis ő lehet, elégségesnek tartotta a díszfelvonulást királyi lovon és
öltözékben, királynak kijáró pompával. “Helyes!” – mondta a király. – “Tedd ezt Mordehájjal!” Miután Hámánnak kellett Mordeháj lovát kantárszáron vezetni, csak órák múlva tért haza. Felesége fejéhez is vágta, hogy ebből a jelből ő már a bukásra következtet.

Az esti fogadáson borivás közben a király újra megkérdezte, mi Eszter királyné óhaja. Eszter bátran és őszintén tárta fel kérését és a tervet, amely életükre tör. A maga és nemzetsége életét kérte. A király felháborodottan kérdezte, ki gondolta ki elpusztításukat. Eszter rámutatott Hámánra: “Az ellenség, aki gyűlöl minket, Hámán!” A király felindultan ment a palotakertbe. Most józannak kell lenni – gondolhatta. Hámán esdekelni kezdett a királyné előtt, a kerevetre vetve magát, ahol Eszter ült. A király ekkor lépett vissza a terembe. “Erőszakoskodik a királynéval!” – kiáltott. Ez elég volt. Hámán arcát befedték. Az egyik testőr jelentette, tud arról, hogy Hámán Mordeháj nak bitót állíttatott. A király úgy rendelkezett, hogy saját gonosz terve által vesszen el a gyűlölködő. A bitóra Hámánt és fiait akasztották.