Kommentár Mispátim(מִּשְׁפָּטִים) hetiszakaszunkhoz

Kommentár Mispátim(מִּשְׁפָּטִים) hetiszakaszunkhoz

Hetiszakaszunk elkezdi a bibliai törvények taglalását. A Tízparancsolat csak alaptörvényeket – alkotmányt – jelentett. Belőle fakadtak az összes Tóra-béli micvák, törvények.

Nem véletlen, hogy a törvények taglalása a szolgasággal kezdődik.
A Tízparancsolat szelleme a gyengéket, az elnyomottakat gyámolítja. Ki elnyomottabb a szolgánál, a rabszolgánál? A szombat törvénye azt is előírja, hogy a szolgának is jár heti munkaszünet, a családvédelem igéje a nő védelmét is jelenti és a szülőtisztelet parancsa az öregek gyámolítását is előírja.

Így a törvények taglalásánál hetiszakaszunk a társadalom gyenge elemeivel, a szolgákkal foglalkozik. A Biblia ellene van a héber ember szolgaságának. Isten Egyiptomból szabadította ki Izrael fiait és ők “Isten szolgáinak” számítanak – nem embereké, “mert Izrael fiai az én szolgáim, kiket kiszabadítottam Egyiptomból.”

Két esetben kerülhet a héber ember szolgasorba. Ha lopáson érik és nem tudja a lopott holmit visszaszolgáltatni, a törvényszék eladja őt rabszolgának. A másik esetben a szabad ember, ha elszegényedett, eladhatja magát szolgának, hogy a “gazda” eltartsa a családját.
Mindkét esetben a héber szolgát hat év után szabadon kell bocsátani. “Ha héber szolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon és a hetedik évben váltságdíj nélkül bocsásd szabadon.” (Ex. 21/2.) Ha a szolga nem akar szabadon menni, szégyenfolttal jelölik meg.
“Ha azt mondja a szolga, szeretem uramat, nem megyek szabadon, bíró elé viszi őt gazdája, aki átszúrja fülét (szégyenére)”. (A rómaiaknál a szökött rabszolgát jelölték meg F betűvel; fugitivus = szökevény) A Tóra megveti a szolgalelkűséget és elítéli azt az embert, aki nem becsüli a szabadságát.

Hetiszakaszunk az idegen szolgákkal is foglalkozik. Testi sértés esetén az idegen szolga szabadon bocsátandó, erőszakos halála büntetendő cselekmény. “Ha valaki (idegen) szolgáját halálba veri, bosszultassék meg.” Érdemes a törvényt összevetni nemcsak a rómaiak idején uralkodó rabszolgatörvényekkel, hanem a XIX. században érvényben lévő rabszolga-rendszerrel az USA-ban!

A szolgaság törvényén kívül hetiszakaszunk igen változatos témákat ölel fel. Testi sértés vagy vagyonbeli károkozás törvényei az egyén természetes jogain kívül az emberi méltóság megőrzését tükrözik. Testi sértés esetén nemcsak az orvosi költségeket, a kényszerű munka szünet napjait kell megfizetni, hanem a sértett fél szégyenérzetéért is kárpótlás jár.
“Ha valaki öklével vagy kővel megüti felebarátját és az nem hal meg; csak ágynak esik, ha felgyógyul, fizesse meg az őt megverő a munkaszünetet és az orvosi költségeket.”  A mondathoz fűződő talmudi magyarázat (Bává Kámá tr.) ötfajta kárpótlást állapít meg: sérülés, fájdalomdíj, orvosi költség, munkaszünet és … szégyenérzet. Mindezek a törvények kifejezik az ember jogát az élethez, az egészséghez, a munkához és önmaga értékeléséhez.

Nem kevesebb törvényt találunk hetiszakaszunkban a vagyonvédelemről. Mint ahogy a “Ne ölj!” parancsolat az alapja a test bántalmazásával kapcsolatos törvényeknek, úgy a “Ne lopj!” ige kifejezi az ember jogát a tulajdonhoz.
A hetiszakasz különféle vagyonban tett kár megtérítését írja elő. A Talmud (Bává Kámá traktátusa) négy csoportra osztja a kárt okozókat. Állat által okozott öklelést (harapást), nyitott gödröt, tüzet és állat által lelegelt vetést. Minden esetben a kárt okozó vagyona javából fizet. “Ha valaki marháját másnak a szőlőjére vagy mezejére hajtja legelni, mezeje vagy szőlője javából fizesse meg a kárt.” 

A Tóra e szakasza demokráciára is tanít. “A többség után igazodj”. Ugyanakkor azt is előírja, hogy “ne menj a többség után a rosszban!”  Vagyis a demokráciánál nagyobb érték a jó kővetése.
Aki más tulajdonát őrzi, felelősséggel tartozik, akár ingyen, akár pénzért teszi ezt. A használatra kölcsön vett tárgyat épen kell visszaadni. A somért = őrzőt négy csoportra osztja a Talmud (Bává Mecid): ingyen őrző, pénzért őrző, bérlő vagy használatra kölcsönvevő. Más és más felelősségük nagysága.

Önkéntes jó cselekedetet is kíván tőlünk a heti szidra. “Ha ellenséged ökrét vagy szamarát látod bolyongani, térítsd vissza gazdájához. Ha ellenséged szamara összerogyik terhe alatt, segíts neki felrakni málháját.” Itt az állatvédelem is figyelembe van véve. Igazságos, nem részrehajló ítélkezést követel a hetiszakasz, az idegenek védelmét. A hetedik év (smita) betartását, amikor a termés mindenkié és nem magántulajdon.

Végül a zarándokünnepek mezőgazdasági jellegéről ír. Pészách az első aratás (árpa) ünnepe is, Sávuot a búza aratása és Szukkot a betakarítás (gyümölcs, stb.) ünnepe. Mindhárom alkalommal kötelező a Jeruzsálembe való zarándoklás.

A törvények nagy része a Tízparancsolat szellemét tükrözi. A vagyonvédelem legfőbb alapja az utolsó ige: “Ne kívánd a másét!” Hetiszakaszunk azzal fejeződik be, hogy Mózes 40 napot és éjt töltött a Szináj-hegyen, hogy átvegye a két kőtáblára írt Tízparancsolatot.