Már csak pár nap és beköszönt Svát hónapja

Már csak pár nap és beköszönt Svát hónapja

Már csak néhány nap, és hétfőn beköszönt Svát hónapja.
Svát (שבט) az év tizenegyedik hava, nevét valószínűleg a babilóniai fogság idején kapta. A hagyomány szerint Mózes az egész időszakot és még Ádár elejét is a Tóra ismétlésével töltötte, amelynek eredménye lett a Misne Tora, az Ötödik Könyv.

Svát jelentőségét a Fák Újéve hirdeti, a Szentély idején fontos volt ez az időpont, két tórai törvény miatt. A facsemete gyümölcseit három éven keresztül tilos volt leszedni, a negyedik szüret áldozat volt, majd az ötödiktől kezdve a gazda élvezhette keze munkáját és Isten adományát. Az ültetés időpontja meghatározó volt, a hónap közepe után telepített növény már egy esztendővel későbbinek számított. A másik törvény a tized, minden megtermelt földi jóból tizedet kellett adni a Szentélynek, ez volt a leviták illetménye, és ez idő tájt látszott, mekkora termésre van kilátás, ekkor kellett meghatározni ennek az adónak a mértékét.

A fák újéve, a Tu Bisvát természeti ünnep is, ilyenkor virágzik Izraelben a mandula, a téli esők vize ilyenkor duzzasztja a rügyeket, bontja a szirmokat.

Az ünnep ideje vitás volt a két talmudi iskola, Hillél és Sámmáj véleménye között. Sámmáj a hónap első napjára tette az ünnepet, Hillél pedig éppen a közepére, 15-ére. A zsidó hagyomány általában Hillélnek ad igazat, így a hónap 15. napján ünnepelünk, askenázi szokás szerint tizenöt fán termő gyümölcsöt fogyasztva.

A 16. századi Cefát városában élő kabbalisták nagy jelentőséget adtak ennek az ünnepnek, spirituális üzenete miatt. A Tu – tet vav számértéke ugyanúgy tizenöt, mint a Tetragrammaton első fele: jod hé, a második pedig vav hé, tizenegy, mint a hónap sorrendje. A pészachihoz hasonló szédert rendeztek, amelynek során a gyümölcsöket a négy világ szerint fogyasztották, és négy pohár bort is ittak. Az első fehér volt, a második több fehér kevés vörössel, a harmadik több vörös kevés fehérrel, majd a negyedik tiszta vörös az isteni jelenlét erősödését jelképezte.

A hónap betűje a cade, amely az igaz emberre utal, hiszen ők a világ alapját képezik. Az előző hónap, tévét betűjele az ájin, amely a cádeval kapcsolódva az éc – fa szót adja, ahogy a szóvégi cade is a fára emlékeztet. A zsoltár szerint „Az igaz ember mint pálmafa virul, mint Libanon cédrusa felmagasodik. Az Örökkévaló házában elültetve, Istenünk csarnokaiban virágzanak. Még vénségükben is gyümölcsöt hoznak, frissek és üdék maradnak”.

A Tóra szerint az ember a mező fája, éc haszade, e szavak számértéke 474, ahogy a Daat – Tudás szónak is, amely összekapcsolja a Bölcsességet és az Értelmet, ez a titok vezet a tudás fájához az Édenkertbe.

Svát hónap csillagképe a vízöntő, héberül vödör, az edény, amely vízzel látja el a világot, a növények gyökereit. Baál Sém Tov, a hászidizmus atyja az áldás megtestesítőjének tekintette a vízhordót, aki korának gyakori és kevéssé becsült szereplője volt.

A víz a Tóra jelképe, amely élteti a világot és elsősorban benne a zsidóságot, a fák édes gyümölcsei pedig annak bölcsességét hirdetik.

A tizenkét törzs közül Áser tartozik havunkhoz, akinek neve öröm, boldogság, Jákob áldásában „Ásertől kövér a kenyér, királyi csemegéket ad ő”. A törzs jelképe az olajfa, Izrael hét legfontosabb terményeinek egyike, amely táplál és világít.