Ezen a héten a Vájéra hetiszakaszt olvassák a zsinagógában. Jelentése: “És megjelent” – az Örökkévaló, Mámré terebintusainál, mikor a nap a legmelegebben sütött.
Bölcseink szerint az Úr látogatta meg a beteget, a körülmetélést követő gyengélkedése idején. Ábrahám a sátor bejáratánál ült és várta a vendégeket. Úgy tartjuk, sátrának négy bejárata volt, hogy bármelyik égtájról érkezik az utazó, nyitva legyen előtte a ház. A nap melegen sütött, az Örökkévaló így akarta elvenni a vándorok kedvét az úttól, így biztosítva a lábadozó nyugalmát. De a vendégfogadás Ábrahám számára olyan örömet jelentett, hogy jobbnak látszott, ha idegenek megtisztelik a házat. A történet bevezetőjéből két tanulságot vonhatunk le. A beteg embert kötelesség meglátogatni, segíteni, a jó szó számára orvosság. Ábrahám egész házanépe vállalta a körülmetélést, de a korban legidősebb házigazda részesült a beteglátogatás micvájában.
Most, amikor a történelmi helyzet nyomán nálunk, Magyarországon számos felnőtt vállalja zsidó identitását, s ezzel járó műtétet, az ilyen ember számíthat rá, hogy az Örökkévaló számontartja cselekedetét, meglátogatja, vigyáz rá, egészségére, hogy az áldozatvállalás minél kevesebb fájdalmat, kényelmetlenséget jelentsen.
A másik tanulság a vendégfogadás, amely Ábrahám számára mindennél többet jelentett. Három férfi tűnt fel a láthatáron, Ábrahám eléjük sietett és betessékelte őket a sátrába, vizet hozatott, hogy lemossák az út porát, kenyeret igért nekik, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy 3 mérő lánglisztből süttetett Sárával süteményt, lepényt, majd borjút, marhát vágatott és más finomságokat tálalt vendégeinek.
A három “férfi”, három angyal, fontos feladatokban járt. A magyarázat szerint egy angyal mindig egy munkát végez, tehát a három küldöttnek három reszortja volt. Az egyik meghozta Izsák születésének hírét, a másiknak kellett elpusztítania Szodomát, a gonosz várost, a harmadiknak megmentenie Lótot. Sára nevetett, nem hitte el a hírt, pedig a Jó I.-ten megemlékezett Sáráról. Fia született. A nevetés szó benne foglaltatik a fia nevében, Izsák héberül Ichák, a nevetés szó gyöke cöchák.
(Deutsch Gábor írása nyomán)