Következő hetiszakaszunk: Ékev (עֵקֶב)

Következő hetiszakaszunk: Ékev (עֵקֶב)

Elkezdjük Ékev (עֵקֶב) hetiszakaszát olvasni a zsinagógákban. A hetiszakasz elnevezésének jelentése: Sarok.

Tartalmát a kommentár úgy magyarázza, hogy a jelentéktelennek tűnő parancsolatokat is, amelyeket az ember a sarkával tapos, figyelemre sem méltat, be kell tartani, mert akkor, és csak akkor következnek a felsorolt jutalmak “és szeretni fog téged, megáld és megsokasít, megáldja méhed gyümölcsét, és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat… nem lesz közötted magtalan férfi, és magtalan nő, sem meddő barmaid között.”

A sivatagi vándorlás eseményeit sorolja Mózes. Egyik mondata így hangzik: “Ruhád nem kopott le rólad és lábad nem dagadt meg ebben a negyven évben”. Sokak szerint ezt jelképesen kell érteni, mások azt mondják, értelmezzük szó szerint. A sivatagi körülmények között nehéz volt szőni-fonni, ezért a ruha mindig friss és ép maradt, együtt nőtt gazdájával, akárcsak lábán a saru.

A szidra, miután felsorolja azt a hét kiemelt növényt, amelynek termése az Igéret földjének nevezetessége: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olaj, datolya, leír egy mondatot, amelyet pontosan szeretnénk idézni. “És enni fogsz és jól fogsz lakni és áldani fogod az Ö…valót, a Te Istenedet.”
A bölcsek e mondatból következtették ki az utóáldás, az étkezés utáni hálaáldás parancsát. Három fajta utóáldást alkottak bölcseink.

Egyiket a kenyér élvezete után, ennek neve: Asztali áldás, héberül Birkát há mázon. A hét növény, illetve az abból készült étel fogyasztása után mondjuk az Utóáldási valamint minden más után, egy hála mondatot recitálunk.