Kommentár Korách hetiszakaszunkhoz

Kommentár Korách hetiszakaszunkhoz

Sokszor vagyunk tanúi annak, hogy pártok és csoportok vitáját nem nézetbeli vagy ideológiai különbségek teremtik. Több esetben személyes kielégítetlen becsvágy az okozója a szakadásnak, csoportok, pártok kettéválásának.
Hetiszakaszunk ősi történelmünk első ilyen esetét beszéli el: Korách (קֹרַח) és társainak Mózes elleni lázadását.

A levita törzsből származó Korách a nép előkelői közé tartozott. De ő nem volt megelégedve sem gazdagságával (hagyomány), sem társadalmi helyzetével. Főpapi vagy ahhoz hasonló méltóságra vágyott. Maga mellé vett 250 embert és a perlekedésükről híres Dátánt és Ávirámot, majd így szólt Mózeshez és Áháronhoz:
“Túl sokat vettetek magatoknak! Az egész nép szent, hát miért emeltétek magatokat Isten gyülekezete fölé?”

Mózesnek, Izrael első és legnagyobb vezetőjének nagyon fájtak ezek a szavak. Megértette a nép zúgolódását, mikor víz- vagy eleséghiány miatt panaszkodtak, vagy mikor háborútól féltek. De azzal vádolni őt, hogy uralkodik rajtuk, őt, aki jobban szerette népét, mint saját magát?!

“Egyiktől sem vettem el egy szamarat sem, nem tettem rosszat egyiknek sem”, fakadt ki keserűségében. “És még akkor is védte a népet… Isten el akarta pusztítani az egész nemzedéket, de Mózes így szólt:
Isten, minden élőnek ura, hát egy ember vétkezik, és Te az egész gyülekezetre haragszol?!”

Mózes, mint vezető, mint megalapítója a zsidó népnek, egyedülálló Izrael történetében. “Nem támadt még egy olyan próféta Izraelben, mint Mózes.”  E mondattal fejeződik be a Tóra. És mégis Korách esetében – ha ideiglenesen is – kétségbeesés fogta el.

“És meghallá Mózes Korách szavait és arcra borult.” Nem volt ereje eleinte beszélni a lázadókhoz. Isten maga tett igazságot a Mózes és Áháron ellen fellázadt csoport. megbüntetésével “és a Föld megnyitá száját és elnyelte őket”. A Mózes családjából való Korách féktelen becsvágya hamis vádaskodás és irigység alapján akart a nagy vezető helyére lépni.

Szomorú elgondolni, hogy ma is vannak közöttünk egyének, kik kielégítetlen becsvágyukban képesek pártokat kettéosztani vagy új pártot alapítani egyedül azért, hogy az áhított: “szék” birtokába kerüljenek…

Korách esetében a pártoskodás elterjedt a nép széles körében. Sokan Mózest vádolták a Koráchot ért szerencsétlenségért. “Izrael fiainak gyülekezete panaszt emelt másnap Mózes és Áháron ellen, mondván: ti öltétek meg Isten népét.” Ugyanakkor pestis tört ki a nép körében, mely több ezer embert emésztett el.

Az elbeszélés szerint Áháron főpap fékezte meg a ragályt. “Áháron a nép közé sietett, füstölő áldozatot égetett, a holtak és az élők közé állt, és a ragály megszűnt.”  (Mivel annak idején a kohaniták orvosok is voltak, a főpap beavatkozása valószínűleg nemcsak csoda alapján, hanem higiéniai eszközökkel is történt.)

Áháronnak passzív szerepe volt a Koráchhal való vitában. Nem hallatta hangját, bár ellene is áskálódtak. De ő a nagy békeszerető hírében állott.

Az Atyák Mondásai szerint “ohév sálom vörodéf sálom” békét szerető és békét szerző volt.  Ezért nem tekintve az őt ért sérelmeket, segítségére sietett az ellene lázadó népnek. Mózes nagyvonalúsága, Áháron békeszeretete ezúttal is megmentette a népet. Csak a felbujtók fizettek féktelen becsvágyukért.

Korách története feltétlenül szól hozzánk, a mai nemzedékhez is. A nép vezetői nem önmaguk tekintélyének vagy uralkodási vágyuknak szolgái kell legyenek. A nép szeretete, az érte való aggódás és a nemzet java kell, hogy irányítsa lépteiket és nem a személyes ambíciók.

Sokat hallottunk a karaiták szektájáról. Hogy született ez a szekta? Babilóniában a Rés Galuta, a gálut feje volt a Talmud korában az ott élő zsidók feje. A IX. században a Dávid nevű vezető két fia között viszály tört ki a stallum elnyeréséért.

A mellőzött Ánán ben Dávid ott hagyta közösségét és azzal a jelszóval hogy csak a Biblia szavai mérvadóak a Szóbeli Tan és a Talmud mellőzésével új vallási szektát alapított. (Mind mai napig vannak karaiták, ha kis számban is.)

A fenti példa is azt mutatja, hogy személyes ambíciók, sértődések széthúzást, szakadást idéznek elő a népben. Izraelnek soha nem hiányoztak külső ellenségek, de a “koráchok” mindenkor meggyengítették és meggyengítik a népet.