Kommentár Bo (בא) hetiszakaszunkhoz

Kommentár Bo (בא) hetiszakaszunkhoz

Hetiszakaszunk folytatja a tíz csapás leírását, amit a fáraó nyakasságáért bocsátott Egyiptomra az Örökkévaló. A nyolcadik csapás a sáskajárás volt, amit három napig tartó sötétség követett. A fáraó mindkét esetben nyakas maradt.
“Isten megkeményítette a fáraó szívét s nem volt hajlandó elengedni Izrael fiait.”

Ez a mondat felteszi az olvasóban a kérdést: hol itt a szabad választás jó és rossz között? Ha Isten keményíti meg a szívét, miért bűnös a fáraó? De ha figyelmesen vizsgáljuk meg a tíz csapás elbeszélését, azt láttuk, hogy az első ötnél ez áll:
“Megkeményedett a fáraó szíve és nem hallgatott rájuk.”
Miután ötször egymás után a fáraó maga makacskodott, Isten “segítette” őt a további makacskodásban.

A szabad akarat kérdésében a valóság is erre mutat. Ha valaki megszokta a bűnt, többé-kevésbé elveszíti szabad akaratát. Az erős dohányos, a kábítószerekhez szokott egyén nem képes saját erejéből felhagyni szenvedélyével.

Hetiszakaszunk fő témája maga az Egyiptomból való kivonulás és az arra való felkészülés. Az első Pészách-ünnep, a “Pészách-Micrájim” sokban különbözött az utána jövőktől. Az ünnepi bárányáldozatot Niszán hónap 10-én kellett előkészíteni, azaz négy nappal a kivonulás előtt. Úgy látszik, ez tüntetés volt az, egyiptomi állatkultusz ellen, ahol a bárány szentnek számított. Mi pedig ezt a “szentet” feláldoztuk Istennek.

Az ajtófélfákat be kellett kenni a bárány vérével, hogy az elsőszülöttek csapása elkerülje a zsidó házakat. Útra készen kellett állni éjfélkor: “derekatok felövezve, saruval a lábatokon, bottal kezetekben”, hogy a kiszabadult rabszolgák azonnal elindulhassanak a pusztába.

Hetiszakaszunk felsorolja és részletezi azokat a törvényeket melyek az egyiptomi kivonulással kapcsolatosak. Elsősorban az elsőszülöttek törvényét írja le a Tóra. “Szenteld nekem az összes elsőszülötteket Izrael fiai közül.”
Ők voltak a nép papjai egészen az aranyborjú felállításáig.

Akkor kicserélték őket a kohanitákkal, illetőleg megváltották magukat. Mind a mai napig szokás az elsőszülött fiút “kiváltani” egy kohanita által. Ugyancsak az ősi törvény nyilatkozik meg az “elsőszülöttek böjtjé”-ben Pészách előestéjén, amit Tóratanulással váltanak meg.

A másik törvény, ami a kivonulással kapcsolatos, a mezuzá törvénye. A szó eredetileg ajtófélfát jelent. Később átment arra a pergamentekercsre és annak tokjára, amit a zsidó házak ajtófélfájára szegeznek. A pergamenre a Smá Jiszráél szövege van írva és hivatása az emlékeztetés a benne írtakra. Semmi esetre sem a ház védelme! A mezuzá csókolgatók, akik azt sem tudják, mi áll benne, csupán talizmánnak tartják, amely védi a házat. Nincs ennél nagyobb tévedés!
Az egyiptomi kivonulás emléke a tfilin is, amit naponta tesz fel a zsidó ember a reggeli imánál. “Jelül legyen neked a kezeden és emlékül szemed fölött, hogy Isten Tórája legyen szavaidban, mert erős kézzel vezetett ki Isten Egyiptomból.”
Egyik legfontosabb parancs a hetiszakaszban az utódok nevelése, tanítása és a kivonulás emlékének biztosítása.
“Meséld el fiadnak azon a napon, hogy ezért tette ezt velem Isten Egyiptomban.” “És ha fiad megkérdezi majd: mi ez? mondd meg neki, hogy erős kézzel vezetett ki minket Isten Egyiptomból, a szolgaság házából.”

Társadalmi törvények sokasága kapcsolódik az egyiptomi kivonulás emlékéhez.