Kommentár Bámidbár (בְּמִדְבַּר)  hetiszakaszunkhoz

Kommentár Bámidbár (בְּמִדְבַּר) hetiszakaszunkhoz

BamidbarBámidbár (בְּמִדְבַּר) hetiszakaszunk minden évben megelőzi Sávuot ünnepét, amit a Tóraadás és az aratás vagy a zsengék (Bikurim) ünnepének is nevezünk.

A demokrácia elvei alapján sok szó esik a vallás és az állam különválasztásáról. Ezt az elvet nagy általánosságban nehezen valósíthatjuk meg a zsidó vallás esetében. Ugyanis legtöbb ünnepünk, de főleg a három zarándokünnep (Pészách, Sávuot, Szukkot) a zsidó nép történelmével és Erec Jiszraél mezőgazdaságával van kapcsolatban.

Pészách nemcsak az egyiptomi kivonulás, hanem az első aratás (árpa) ünnepe is. Szukkot a pusztában való 40 éves sátorlakást és a betakarítást ünnepli. Az előttünk álló Sávuot pedig a Tóraadást (Szíván 6.) és ugyanakkor az aratást (búza) és a zsengék (első gyümölcsök) napját örökíti meg. Vagyis Izrael történetét és országának életét ünnepeljük. Tehát ünnepeink nemcsak vallási, hanem nemzeti ünnepek is.
Világi körök (és iskolák) Sávuot ünnepénél a mezőgazdasági tartalmat (aratás, zsengék) hangsúlyozzák ki, és vagy egyáltalán nem vagy alig említik az ünnephez kapcsolódó Tóra, illetve a Tízparancsolat átvételét jelentő emléknapot. Ez annál is inkább súlyos hiba, mert a Tóra nemcsak vallást jelent, hanem az egész emberiség nyugati kultúrájának alapját. És amit milliók tisztelnek más népeknél, kár és bűn azt éppen nekünk elhallgatnunk a “szent” világi felfogás alapján.

A szináji kinyilatkoztatás elsősorban a Tízparancsolatra vonatkozik. De Mózes tovább folytatta a nép tanítását a Szináj-pusztában. Hetiszakaszunk neve Bámidbár, ami annyit jelent: A pusztában. (Innen van Mózes IV. könyvének héber neve.) A szidra elsősorban Izrael népszámlálását írja le. Innen van a könyv nemzetközi neve: Numeri (számok). Izraelnek 603.550 húsz éven felüli férfija volt a pusztai vándorlás kezdetén.
Külön vették számba a levitákat, akik felváltották az elsőszülötteket a papi hivatás gyakorlásában az aranyborjú imádása után. (Egyedül a leviták nem vettek részt a bálványimádásban.

A leviták száma 22.273 volt. Mivel az elsőszülöttek száma 273 -al több volt, ezeknek meg kellett magukat “váltani” 5 sekellel. (A mai “pidjon Rábén” eredete.) A megváltottakért összejött pénz Áháron főpapot és fiát illette.
A Tóra nem véletlenül hangsúlyozta a hetiszakasz első mondatában, hogy mind a népszámlálás, mind a mózesi tanítás a pusztában (“bámidbár”) történt. Izrael a pusztában lett néppé miután megszabadult az egyiptomi civilizáció fizikai és szellemi szolgaságától. A puszta jelentette a városi romlottságtól való mentességet, a pusztai sátor jelképe volt a tiszta egyszerűségnek és szerénységnek, szemben a városi házak elpuhultságra való nevelésével. Mikor Jeremiás próféta korholta Jeruzsálem romlottságát; így szólt: “Bár lenne otthonom a pusztában, hogy elhagyhassam népemet.”

Ugyancsak Jeremiás emlékeztet a nép aranykorára, mikor ezt mondja: “Emlékezem ifjúságod szeretetére, mikor jöttél utánam a pusztában, a kietlen földön.” A Tórát nem kaphatta Izrael az egyiptomi városfalak és az ott uralkodó állatkultusz közepette. Csak a szabad ég alatt, a pusztában kiálthatta a nép: “megtesszük és meghallgatjuk” (Ex.19. fej.)

Legenda meséli, hogy Isten különböző népeknek ajánlotta a Tízparancsolatot. Az egyik nem fogadta el a “Ne ölj!” parancsolatot, a másik a “Ne lopj!” igét, a harmadik a “Ne paráználkodj!” ot. Végül Izrael kérdezés nélkül “megtesszük” -kel reagált Isten felhívására.
Egy másik legenda arról szól, hogy Isten a világot azzal a feltétellel teremtette, hogy tanítását, Tóráját elfogadják. Így a pusztában vándorló Izraelnek nem adta meg a választási lehetőséget, hanem mintegy kényszerítette (“a Szináj-hegyet emelte Izrael fölé” – mondja a Midrás) a Tóra elfogadására.

“És szólt Isten Mózeshez Szináj pusztájában” – így hangzik hetiszakaszunk első mondata évről-évre Sávuot ünnepekor halljuk a szót, és hitet teszünk a Tóra mellett, hogy a legenda szerint biztosítsuk a magunk és a világ fennmaradását.

Izrael fennmaradásához szorosan kapcsolódik az a tény, hogy mi adtuk a világnak a Bibliát. Sávuot ünnepe a nép és az Ország egybetartozásának is ünnepe. Tovább kell adnunk a nemzedékeknek, hogy az aratás és a zsengék ünnepén Izrael szellemi életét, a Biblia szellemét is ünnepeljük.