Következő felolvasandó hetiszakaszunk, az Ácháré Majsz (אחרי מות) a szentség fogalmával foglalkozik. A kohaniták szentsége hivatásukkal kapcsolatos. Ők a nép vezetői, tanítói, az áldozatok bemutatói, Isten és Izráel közötti kapcsolat képviselői. A főpap áll a papi rend élén. Az ő hivatása a Szent Napon, Jom Kippurkor engesztelést kieszközölni Istennél Izráel népe számára.
Talán nem véletlen, hogy a hetiszakasz bevezetője Áháron főpap két fiának halálát említi. “És történt Áháron két fiának halála után”.
A héber nyelv a mártírokat is a “szent” jelzővel illeti.
A “Ködosim” (קדשים) “szentek” szó a zsidóságukért vértanúhalált szenvedők jelzője. Szent az épület, ahol Istent imádják (Bét Hamikdás Szentély), az igaz ember “cádik”, aki jámborságával kitűnik, és e jelzővel illetik a helyeket, ahol csodák történtek, vagy ahol Izráel a Tízparancsolatot kapta (Szináj), stb.
Izráel és a nyugati világ népei a “szent” szóval illetik egész országunkat, de nagy a különbség a zsidó, ill. a keresztény és a muzulmán vallás, az ország szentségének megindokolásában. A keresztény világ Szentföldje a vallás megalapítójának Jeruzsálemben lévő sírjával kapcsolatos. A mohámedán hit szerint vallásuk alapítója Jeruzsálemből “szállt fel az égbe”. Mindkét vallás hívői az alapító halálával kapcsolják össze az ország szentsédét.
A zsidó hit szerint Mózes nem jöhetett be az Ígéret földjére és ”nemcsak hogy itt nincs sírja, de ember előtt teljesen ismeretlen a Nagy Tanító sírhelye. És senki nem tudja sírhelyét mind a mai napig”.
A zsidó hit szerint az ország szentsége nem a halállal, hanem az élettel kapcsolatos.
Hetiszakaszunk második része részletesen foglalkozik a Szentföld szentségének minbenlétével. Nem a föld, nem a terület fizikai valósága jelenti a szentséget.
Erec Jiszráel Izráelhez hasonlóan “kiválasztott” ország. “Ország, melyen az Örökkévaló figyelő szeme van az év elejétől az esztendő végéig”. Ez az ország nem tűri a benne lakók “utálatos cselekedeteit”. “Egyiptom szokásait, ahol lakoztatok és Kánaán szokásait, hová viszlek benneteket, ne kövessétek”.
Mik ezek a szokások? Emberáldozat, paráználkodás, nemi kicsapongások, fajtalanság, stb. Az ország nem tűri azaz ott lakók ilyen irányú cselekedeteit, mert ezek megszentségtelenítik földjét.
“Ne tegyétek tisztátalanná az országot, mert ezt cselekedték a benne lakó népek és az ország kiokádta őket. Kövessétek törvényeimet és ne tegyétek tisztátalanná az országot, hogy az ne okádjon ki benneteket, mint ahogy azt tette a kánaanita népekkel”.
Az ország, a Szentföld szentsége nem anyagi, nem fizikai, nem a föld szentsége, hanem a benne lakók viselkedésének mikéntje.
Ha Izráel az előtte lakó kánaániták erkölcsét követi, neki sem lesz maradása, mert a Szentföld “szent” viselkedést követel, erkölcsi tisztaságot az isteni törvények betartását Istennel és emberrel szemben.
Nem a föld, nem a kövek és nem a talaj jelentik a Szentföld szentségét, hanem a benne lakók viselkedése. Az élet szentsége ez. Nem a nagy vezetők, vallásalapítók halála teszi szentté a földet, hanem a mindenkori lakosok erkölcsi tisztasága viselkedése. A “kiválasztott” Izrael is csak akkor jogosult a Szentföld bírására, “ha megértig hogy országa is “kiválasztva” van az Örökkévaló által…
A Biblia népének tudnia kell, hogy a Legszentebb “Kádos báruch hu” tulajdonságaival és cselekedeteivel szent Isten, a Seregek Ura fennkölt a törvényben és a Szent Legfelsőbb megszenteltetik jó tevésben (cödáká). E mondatot idézzük a Ros Hásáná és Jom Kippur imáiban. E mondat tanít minket arra, hogy a szentség, a föld, a hely, az ember, sőt az Isten szentsége is a jó cselekedetekben fejeződik ki és az nem anyagi, hanem szellemi érték.
A köveket, a “szent” helyeket imádók, a mai hetiszakaszból érthetik meg, hogy cselekedeteikkel biztosíthatják a szentségét helynek, időnek, embernek. Maga a Szentély is csak akkor szent a próféták szemében, ha a benne áldozó, imádkozó papok, tömegek viselkedése megszenteli azt. Ellenkező esetben a Bét Hámikdás is “latrok háza” lesz.
Ezen a héten emlékezik népünk az őt ért legnagyobb tragédiára, a Holokauszt (Soá) mártírjaira. Saját viselkedésünkkel kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk szent emlékükhöz. Hogy a mártírhalált halt több, mint hatmillió tanítását a jóról, a szépről, az igazi zsidóságról maradéktalanul követjük.
(Menáchem Meron: Az élő Biblia)