Következő hetiszakaszunk: Nicávim-Vájélech (נִצָּבִים-וַיֵּלֶךְ)

Következő hetiszakaszunk: Nicávim-Vájélech (נִצָּבִים-וַיֵּלֶךְ)

Ezen a héten Nicávim-Vájélech (נִצָּבִים-וַיֵּלֶךְ) kettős szakaszt olvassuk a zsinagógákban. A első szidra elnevezésének jelentése: itt állok.

Közelednek az ünnepek, a reggeli imánál felharsan a sófár, a kos szarvából készült kürt. Az Újév előtti héten recitáljuk ezt a hetiszakaszt.

Mózes halála napján maga elé gyűjti népét, nemcsak azokat, akik akkor éltek, hanem azokat, akik már eltávoztak és azokat is akik születni fognak. Tehát minket is! A mi lelkünk is ott sorakozott Mózes előtt. “Azzal, aki itt van, itt állva velünk ma, az Örökkévaló színe előtt, és azzal is, aki nincs itt ma velünk”.

Figyelmeztet Mózes, hogy igéi betarthatók, a földön találhatók, akarat kell a megtartásukhoz, és akkor választjuk az életet.

Vájélech (וַיֵּלֶךְ) szakaszunkban mielőtt elment a 120 éves népvezér kijelölte utódját, Józsuét, leírta a Tant és átadta a levitáknak. Elrendelte felolvasását. Bár akkor csak hétévente olvasták fel az Írást.
Később bölcseink belátták, hogy ez kevés ahhoz, hogy minden utunkat kísérje a Tóra. Ezért hetente négyszer olvasnak belőle: hétfőn, csütörtökön, szombat délelőtt és délután. Hogy hallják és megtanulják.

Tehát nemcsak hallani, hanem tanulmányozni is kell a Szentírást, erkölcsi gondolatait magunkévá tenni.