Hetiszakaszunk erkölcsi tanítása

Hetiszakaszunk erkölcsi tanítása

Hetiszakaszunk bővelkedik a különböző témákban. Megtalálhatjuk benne a judaizmus számos eszméjét és erkölcsi tanítását. A zsidó eszmevilág- központi tanítása-a “gőmilut cheszed”, a felebarátunkkal szemben gyakorolt jó cselekedet.

A “gömilut cheszed” eszméjét a hetedik évvel, a smitával kapcsolja össze a Tóra. “Őrizkedj a gonosz indulattól, hogy közeledik a smita év, és nem adsz a szegénynek.” A smita évben nem volt szabad behajtani a követeléseket. Ezért sokan nem akartak a 6. évben hitelt adni a rászorultaknak.

A szegények támogatásáról két egymásnak ellentmondó mondatot olvashatunk a hetiszakaszban: “Mert nem lesz közted szűkölködő – olvassuk az egyik mondatot. Ugyanakkor egy másik mondat így szól: mert nem tűnik el a szűkölködő az országból.”

A két mondat közti ellentmondást nagyon egyszerű megmagyarázni. Ha a bőség nyomán-nem is szegény a nép között, mindig akadnak olyanok, akik mások segítségére szorulnak. A betegek, az öregek, az egyedülállók bő alkalmat adnak “gőmilut cheszedre”. És ebben szegény és gazdag egyaránt részt vehet. “Gádol mmise osze bögufo” – nagyobb az érdeme annak, aki testével (saját maga) gyakorolja a jót, mint annak, aki pénzével teszi ezt. Ezt a jót minden ember gyakorolhatja, mert minden embernél van gyöngébb, akin segíthet. Ha az “evjon” szó nemcsak szegényt, hanem rászorulót is jelent, akkor nincs ellentét a fent említett két mondat között.

Néhány példa a rászorultak megsegítéséről: “Ha ellenséged ökre, vagy szamara tévelyeg, vidd vissza neki.” “Ha ellenséged szamara összerogy terhe alatt, segíts neki.” Végül a pénzbeli segítséget is előírja a hetiszakasz, “nyisd ki kezedet feléje és kölcsönözz neki szükséglete szerint.”

Utóbbi mondatot gyönyörűen magyarázza a szóbeli Tan. “Nyújtsd ki kezedet”– többször is. Négyszemközt, hogy ne szégyenítsd meg. Kölcsön formájában és ne lealázó adományként. “Mindenre, mire szüksége van” – nem egyenlő formában, hanem kinek-kinek szükséglete szerint. (Ez volt az elv a kibucokban is.)

Igen szigorúan inti Mózes a népet a bálványimádás elől. A bálványimádás erkölcstelen követeléseket kíván az őt követőktől. Fiaikat és lányaikat tűzben égetik el a bálvány tiszteletére. Ezért több szakaszban intik a népet, hogy küzdjön a bálványimádás ellen. Ha egy próféta, vagy egy jövendőmondó szavai beteljesednek, de az illető bálványimádásra szólít fel, akkor hamis próféta ő, akit meg kell ölni. Ha egy családtag, egy rokon uszít a bálványimádásra, nem szabad kímélni őt. A családnak magának kell részt vennie a megkövezésben. A megtévedt városról a legnagyobb szigorral szól a Tóra. Ha egy város lakosainak többsége bálványimádó, az egész várost egyenlővé kell tenni a földdel és soha többé nem szabad újra felépíteni.

A hetiszakasz megemlíti a népnek, hogy ők Isten gyermekei, ezért nem szabad gyász esetén bálványimádó szokásokat gyakorolni, testüket bevagdalni, vagy kopaszra nyírni fejüket. “Mert szent nép vagy te az Örökkévaló Istenednek és téged választott Isten, hogy kiváló nép legyél az összes népek kézül a földön.”

A kiválasztottságból fakadnak az étkezési törvények. Nem ehetők az állatok, melyek nem kérődznek és nem hasított patájúak. Tilos a teve, a nyúl és a disznó élvezete. Ugyancsak tiltva van a ragadozó madarak és a pikkely nélküli halak fogyasztása. Nem ehetnek széttépett, vagy döglött állatot. Az idegennek kell adni. Végezetül: “Ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében.”

Fontos része a hetiszakasznak a tizedek törvénye. Az “első” tizedet minden évben le kell adni a levitáknak, a “második” tizedet, vagy annak ellenértékét Jeruzsálemben kell elfogyasztani minden első és második évben. (Ez a törvény Jeruzsálem fejlődését szolgálta.) Minden harmadik évben a szegényeknek kell adni a “harmadik” tizedet. A hetedik, a smita évben nem vetettek és nem arattak. Természetesen tizedet sem kellett adni. A szegényeknek adott tized mindennél jobban bizonyítja, hogy a zsidóság legfőbb és legfontosabb tanítása a “Gömilur cheszed”, az embertársainkkal szemben gyakorolt jó cselekedet.