Hanukát követően a gyásznapoké a főszerep

Hanukát követően a gyásznapoké a főszerep

Még Hanuka utolsó napjaiban, december tizenkilencedikén köszöntött be Tévész (טבת), mely a zsidó naptár negyedik hónapja a világteremtési számítás szerint, és a tizedik az egyiptomi kivonulást számításba vevő Niszántól. Tévész 29 napos hónap és általában december-január hónapra esik.

A “Tévész” szó babilóniai eredetű, és akhád nyelven “tavito”-nak nevezik, ami javulást jelent, a mezőgazdaság javulását, az esős időszaknak köszönhetően. Csillagképe a Bak.
A Tönáchban mint tizedik hónap van említve és a “Tévész” név csak egyszer fordul elő, méghozzá az Eszter Könyvében: “a tizedik hónapban, mely Tévész hónapja”.

Tévészben három böjt van, közel egymáshoz. Nyolcadikán a “Táánisz Cöddikim” (תענית צדיקים), a Jámborok böjtje az első. Ezt azért tartják, mert ezen a napon fejezték be a Szentírás lefordítását görögre, az ezt megelőző generációknak a Szentírás idegen nyelvekre való fordítása a Tóra megszentségtelenítését, meggyalázását jelentette. Bölcseink szerint a Szentírás görögre fordítása súlyos bűn volt Izrael számára, hasonló, mint az aranyborjú bűne. A Táánisz Cöddikim ebben az évben január 26., keddre esik.


A következő nap, Tévész hónap tizedikén is böjt van, mely a Babilóniából való visszatérés vezetőjének, Ezrának hala napja. Tévész tizedikén (עשרה בטבת) kezdte el Nabukandecár, a babilóniai király hároméves ostromát Jeruzsálem ellen. Az ostrom harmadik évében, Áv hó kilencedikén (תשעה באב) rombolta le a Szentélyt a “Bét Hámikdás”-t, az Első Templomot. Ennek emlékére e-napot bölcseink böjtnapnak hirdették, amelyet “A tizedik böjtnek” neveztek el.

“Általános böjtnapnak” a múlt század 50-es éveitől kezdve az izraeli főrabbinátus ezt a böjtnapot a Holokauszt megemlékezési napjának, és általános gyásznapnak hirdette meg. Jom Hákádish Hákláli (יום הקדיש הכללי) napján mindenki Káddist mond e napon meggyilkolt hozzátartozói és barátai emlékére.