Emléktáblát kapott Szabó László sakkolimpikon

Emléktáblát kapott Szabó László sakkolimpikon

Egykori erzsébetvárosi lakásának falán emléktáblát helyeztek el Szabó László születésének centenáriuma alkalmából a Mazsike részéről.
Szabó László, hazánk egyik legsikeresebb sakkozója, 1917. március 19-én született Budapesten.

Az Erzsébet körút 13. számú társasházban lakott, ahol sakkör működött. 14 évesen kezdett el a sporttal foglalkozni, 18 évesen pedig már országos bajnok volt . Karrierjének egyik jeles állomásaként az 1936-os müncheni olimpián kiválóan teljesített a magyar csapattal, de egyéniben is elhozta az aranyérmet.

Érdekesség, hogy az olimpikon sakkozott még Karinthy Frigyessel is, aki büszke volt játékára, de amikor Szabó László megverte, a Hadik kávéházban azt híresztelte, hogy csak azért, mert hagyta nyerni.

Szabó László 1942-ben Londonban versenyzett, ott találkozott Vera Menchik orosz-cseh-angol női sakkozóval, akivel azon tanakodtak, hogy ezekben az időkben érdemes-e hazamenni saját országukba. Szabó László végül hazatért, mert azt az ígéretet kapta, hogy védettséget élvez és abban a bánásmódban részesül, mint Petschauer Attila olimpiai bajnok magyar kardvívó. Behívták munkaszolgálatra, majd koncentrációs táborba került. A háborút követően sem hagyott fel a sakkozással. A Nemzetközi Sakkszövetség először 1950-ben adományozta a legkiválóbbaknak a nagymester címet, amelyet első alkalommal 27, komoly teljesítményt nyújtó sportolónak ítéltek oda. Köztük volt Szabó László is.

Az olimpikon tevékenysége jelentős korszakot határozott meg. A magyar válogatott tagjaként 11 hivatalos és 1 nem hivatalos olimpián szerepelt, amelyek alkalmával csapatban összesen egy arany-, egy ezüst- és két bronzérmet, míg egyéniben egy arany-, két ezüst- és egy bronzérmet nyert. Részt vett a Magyar Sakkélet című folyóirat szerkesztésében, de foglalkozott az utánpótlás neveléssel is.