“A nyomasztó, kilátástalannak tűnő évtizedekben Kertész Imre volt a legszabadabb ember, akit ismertem” – mondta Spiró György író pénteken Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben a Nobel-díjas író temetésén.
A holokauszt túlélő kiváló írót éppen Pészach beköszöntének napján kísérték utolsó útjára.
“Sötét világban adatott eszmélkednie, lámpásul Thomas Mannt, Nietschét, Camus-t és Kafkát forgatta, az ő segítségükkel lett e sivatag egyre tudatosabban önkéntes száműzöttje. Értékrendjében, noha lírai alkatúnak mondanám, a regény minden más műfajt megelőzött. Radikális következtetéseit élvezettel hallgattuk, a legsúlyosabb kérdésekről tűnődött, összerántva a különböző diszciplinák területeit” – mondta Spiró György.
Csönd, nyugtalanság, szenvedés – ezek lehetnének a nagy Kertész-szavak, ezek által tudunk meg valami újat magunkról, az országunkról, a világról, istenről – mondta el Esterházy Péter író. “A temetés nem a vége valaminek, hanem a kezdete, a teendőinknek, amelyeket ránk hagyott a halott. Kertész Imre szövegeit újra és újra kell olvasnunk. Nagy magyar író, akkor is, ha viszonya a nemzettel finoman szólva nem dráma nélküli, nem rózsás. Rögzíteni hát, ami nincs, vagyis nyugalmat találni” – fogalmazott Esterházy Péter.
A Nobel-díjas író életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után március 31-én hunyt el.
Emléke legyen áldott!
ברוך דיין האמת
Fotó: mti
Fotó: mti