Dobjuk el bűneinket, kezdjük tisztán az új esztendőt!

Dobjuk el bűneinket, kezdjük tisztán az új esztendőt!

A Ros Hásánát megelőző teljes hónap már a Tsuva (תשובה), azaz a megtérés jegyében telik el. E felkészítő hónap minden egyes reggelén a zsinagógákban megfújják a sófárt, hogy felébresszék a hívek szívében a megtérés vágyát és felhívják a figyelmet a közelgő „Félelmetes Napokra”.

Közép-Európa szerte a zsidóság egy szokást gyakorol Ros Hásáná első napjának délutánján – ha az szombatra esik akkor másnap, de ha valami miatt elmaradt, Hosáná Rábáig, azaz Szukot utolsó napjáig bármikor megtehetjük–, ez pedig a Táslich (תשליך) szertartás. A táslich szó eldobást jelent. A szokás neve arra utal, hogy eldobjuk magunktól a bűneinket.

A kenyérmorzsát összegyűjtik és délután egy folyóba szórják, így szimbolikusan a vízbe vetik bűneiket, ezáltal tisztán kezdhetik meg az új esztendőt.

Nechmjá próféta leírása szerint a szokás onnan ered, hogy Ros Hásánákor az egész nép összegyűlt a vizek kapuja előtt található térre, és Ezra próféta felolvasta nekik a Tórát. Micha próféta könyve említi, hogy bűneinket a tenger mélyébe dobjuk – innen származik a szokás neve. Az első századi Filó és a második századi Tertullianus említ hasonló szokásokat Hosáná Rábával, illetve Jom Kipurral kapcsolatosan.

A zsidó tanítások szerint a víz a kedvesség és a jóindulat attribútumait szimbolizálja, így újévkor azt kívánjuk, hogy Isten jóindulattal bánjon velünk az év során.