Böchukotáj (בְּחֻקֹּתַי) hetiszakaszunk és ami a sorok mögött rejlik

Böchukotáj (בְּחֻקֹּתַי) hetiszakaszunk és ami a sorok mögött rejlik

komtoratarrHetiszakaszunk két részre oszlik. Az első részben a Tóra kilátásba helyezi mindazt a jót, amit Izrael élvezni fog, ha követi az isteni parancsokat. A második rész az úgynevezett “feddő szakasz” felsorolja a büntetés elrettentő válfajait, ha az Országában élő nép elhagyja Istenét.
Az első, az “áldások” része, az Ország és a nép békéjét helyezi kilátásba. A Tóra által leírt béke az igazi béke, annak minden tényezőjével. Gazdasági, anyagi jólét, félelem nélküli élet, biztonság és megelégedettség tölti el a lakosság szívét és semmi sem áll útjába, az emberi boldogságnak.

“Békét adok az Országban, és feküsztök és nem féltek, kiirtom a vadállatokat Országotokból, és nem vonul át kard az Országotokon.
Megsokasodtok és betöltöm a veletek kötött frigyet. És az ő termését eszitek, amíg az új termés ki nem szorítja azt.”
A gazdasági és anyagi jóléten túl Izráel szellemi élete is virulni fog. Nem lesz szükség dorgálásra és fenyítésre, mert “Izráel, a Tóra és Isten egyek lesznek” (Talmud). A hetiszakasz ezt a gondolatot fejezi ki a következő mondatban: “Hajlékomat köztetek helyezem el… veletek járok és én leszek a ti Istenetek, ti pedig az én népem.”

Az előbb említett talmudi és a hetiszakaszból idézett mondat Izráel népi létét függővé teszi a benne lakozó szellemiségtől. Sem az Ország birtoklása, sem az anyagi javak nem biztosítják Izráel létét és békéjét. Zsidó nép nem lehet zsidó hit nélkül, Izráel nem lehet csak egy a sok nép közül. A bennünk lakozó hit, a Törvény által követelt erkölcs velejárója az igazi békének. “Ha törvényeim szerint éltek”, így szól a hetiszakasz első mondata. Alapfeltétele ez a félelem nélküli életnek, a fizikai jólétnek és Izráel békéjének.
A hetiszakasz második, ú.n. “feddő” része Izráel bűneinek következményeit sorolja fel. De a sok kilátásba helyezett elrettentő szenvedés ellenére a Tóra biztosítja a zsidó nép örök létét. A legnagyobb büntetés az Országból való száműzetés lehet, de sohasem pusztulás. “De ha ellenségei országában lesz is a nép, nem döntöm őket végső pusztulásba, nem szegem meg a velük kötött frigyet, mert én vagyok az ő Istenük és megemlékezem az ősök kel kötött szövetségről.”

Ha megvizsgáljuk a közel 2000 éves zsidó történelmet a Második- Szentély pusztulása után, valóban csodálatra méltó és egyedülálló jelenség népünk fennmaradása. Nagy népek tűntek el a történelem süllyesztőjében, még akkor is, ha saját földjükön éltek. (Babilon, Asszíria, Római Birodalom, stb.) A számban kicsi Izráel szétszórva a világ minden táján fizikai és szellemi vonatkozásban nemcsak fennmaradt, hanem képes volt újból felépíteni hazáját, kultúráját, nemzeti életét!

A fennmaradás csodája nem kisebb Izráel életében, mint a Zsidó Állam felállítása. És minek köszönhető ez a történelmi jelenség? Nemcsak Isten volt hű az ősi szövetséghez, hanem népünk is hű maradt zsidó identitásához.
És nem lényeges, ha ortodox vagy egyéb áramlat formájában, akár a vallás negligálásában is (chilonim). A zsidó identitás érzése erősebb volt az inkvizíciónál, az egyéni érvényesülés asszimiláló hatásánál, a zsidó nép zsidó maradt a gálutban. (Túlnyomó többségében.)

A “Smá Jiszráél” -lel ajkukon máglyára menők az inkvizíció korában, vagy a varsói, krakkói, stb. gettó hősi lázadói, a budapesti cionisták életmentő, bravúros tevékenysége, mind részesei a zsidó nép csodálatos fennmaradásának biztosításában. Zsidónak lenni azt jelentette, hogy akár cionista, akár vallási formában azonosulni az ősök által ránk hagyott örökséggel.
Jona próféta a viharos tengeren öntudatosan közölte az idegen hajósokkal: “ivri anochi” (עברי אנוכי) héber vagyok, ki az egy Istent imádja. Izráel népe fennmaradt, mert tagjai zsidónak vallották magukat, ha különféle módon is.

Népünk egyharmadát kiirtották a II. világháború során. Nem volt rá példa az emberiség történetében. De csodák csodája, a pokolból megmenekülteknek volt erejük és hitük – új életkezdéséhez. Az új életet az Országba való visszatéréssel kezdték. Részt vettek annak megalapításában és védelmében. ők maguk, majd utódaik, a második és harmadik nemzedék hősies harcokban biztosították az Ország és a népfüggetlenségét.
Ötven év után most a békéért harcolunk. Hetiszakaszunk fent idézett mondata szerint “Békét adok Országotokban, félelem nélkül lakoztok benne és kard nem megy át Országotokon.” Jezsájás próféta örök szavai: “Söar jásuv” – a maradék visszatér hazájához és hitéhez, hogy részesüljön az igazi béke áldásában.