Beköszönt Svát hónapja

Beköszönt Svát hónapja

Már csak néhány nap, és a hét közepén beköszönt Svát hónapja. Svát (שבט) az év tizenegyedik hava, nevét valószínűleg a babilóniai fogság idején kapta. A hagyomány szerint Mózes az egész időszakot és még Ádár elejét is a Tóra ismétlésével töltötte, amelynek eredménye lett a Misne Tora, az Ötödik Könyv.

Svát jelentőségét a Fák Újéve hirdeti, a Szentély idején fontos volt ez az időpont, két tórai törvény miatt. A facsemete gyümölcseit három éven keresztül tilos volt leszedni, a negyedik szüret áldozat volt, majd az ötödiktől kezdve a gazda élvezhette keze munkáját és Isten adományát. Az ültetés időpontja meghatározó volt, a hónap közepe után telepített növény már egy esztendővel későbbinek számított. A másik törvény a tized, minden megtermelt földi jóból tizedet kellett adni a Szentélynek, ez volt a leviták illetménye, és ez idő tájt látszott, mekkora termésre van kilátás, ekkor kellett meghatározni ennek az adónak a mértékét.

A fák újéve, a Tu Bisvát természeti ünnep is, ilyenkor virágzik Izraelben a mandula, a téli esők vize ilyenkor duzzasztja a rügyeket, bontja a szirmokat.

Az ünnep ideje vitás volt a két talmudi iskola, Hillél és Sámmáj véleménye között. Sámmáj a hónap első napjára tette az ünnepet, Hillél pedig éppen a közepére, 15-ére. A zsidó hagyomány általában Hillélnek ad igazat, így a hónap 15. napján ünnepelünk, askenázi szokás szerint tizenöt fán termő gyümölcsöt fogyasztva.

A 16. századi Cefát városában élő kabbalisták nagy jelentőséget adtak ennek az ünnepnek, spirituális üzenete miatt. A Tu – tet vav számértéke ugyanúgy tizenöt, mint a Tetragrammaton első fele: jod hé, a második pedig vav hé, tizenegy, mint a hónap sorrendje. A pészachihoz hasonló szédert rendeztek, amelynek során a gyümölcsöket a négy világ szerint fogyasztották, és négy pohár bort is ittak. Az első fehér volt, a második több fehér kevés vörössel, a harmadik több vörös kevés fehérrel, majd a negyedik tiszta vörös az isteni jelenlét erősödését jelképezte.

A hónap betűje a cade, amely az igaz emberre utal, hiszen ők a világ alapját képezik. Az előző hónap, tévét betűjele az ájin, amely a cádeval kapcsolódva az éc – fa szót adja, ahogy a szóvégi cade is a fára emlékeztet. A zsoltár szerint „Az igaz ember mint pálmafa virul, mint Libanon cédrusa felmagasodik. Az Örökkévaló házában elültetve, Istenünk csarnokaiban virágzanak. Még vénségükben is gyümölcsöt hoznak, frissek és üdék maradnak”.

A Tóra szerint az ember a mező fája, éc haszade, e szavak számértéke 474, ahogy a Daat – Tudás szónak is, amely összekapcsolja a Bölcsességet és az Értelmet, ez a titok vezet a tudás fájához az Édenkertbe.

Svát hónap csillagképe a vízöntő, héberül vödör, az edény, amely vízzel látja el a világot, a növények gyökereit. Baál Sém Tov, a hászidizmus atyja az áldás megtestesítőjének tekintette a vízhordót, aki korának gyakori és kevéssé becsült szereplője volt.

A víz a Tóra jelképe, amely élteti a világot és elsősorban benne a zsidóságot, a fák édes gyümölcsei pedig annak bölcsességét hirdetik.

A tizenkét törzs közül Áser tartozik havunkhoz, akinek neve öröm, boldogság, Jákob áldásában „Ásertől kövér a kenyér, királyi csemegéket ad ő”. A törzs jelképe az olajfa, Izrael hét legfontosabb terményeinek egyike, amely táplál és világít.