Amit Pészach (פסח) ünnepéről tudni érdemes

Amit Pészach (פסח) ünnepéről tudni érdemes

peszach_elijaKözeledik Pészach (פסח) ünnepe, így érdemes megnéznünk miről is szól a “kivonulás ünnepe”.
Az Örökkévaló pedig Izrael gyermekei tiszteletére nevezte ez ünnepet a Pászka napjainak, mert a hívó szóra otthagytak csapot-papot, házat, egész Egyiptomot, fejükre tették a keletlen tésztát, a “nyomorúság kenyerét” és mentek Mózes után az ismeretlenbe. Kivonultak a rabszolgaság országából. Ezért hét napig – Izraelen kívül 8 napig – csak kovásztalan ételt szabad fogyasztani. A hetedik napon keltek át a Vörös Tengeren és szabadultak meg üldözőiktől. Természetesen ennek a zarándok ünnepnek is van mezőgazdasági jellege, a kalászérés, a korán termő árpa aratásának ideje. De a legfontosabb, hogy ez a szabadság és felszabadulás diadala.

Parancs szólt, hogy áldozzanak pészachi bárányt és fogyassza el közösen annyi család, amely el tud fogyasztani egy bárányt egy este. Időszámításunk hetvenedik évében a Szentély elpusztult, azóta nem áldozunk, de a szertartásról, évről évre, nemzedékről nemzedékre megemlékezünk. Lakóhelyünket megtisztítjuk a kovászos ételféléktől, gyertyával és tollseprűvel kutatjuk, ellenőrizzük, hogy maradt-e otthonunkban kovászos étel. Izraelben az első este, Izraelen kívül az első két este szédert rendeznek, (a szó rendet jelent). Az est dramaturgiája, hogy egy gyermek kérdezi: “miben különbözik ez az este minden más estétől” és a felnőttek felelnek, elmondják: “szolgák voltunk a fáraónál, Egyiptom országában, de kivezetett onnan az Örökkévaló, erős kézzel és kinyújtott karral.”

A széder estén, egy tálon csupa jelképes étel található: keménytojás, sült nyak, keserűfű, chároszet, zöldség, macesz.

A keménytojás a gyászt jelenti, hiszen sokan pusztultak el Egyiptomban, fiukat, Fáraó parancsára a Nílusba vetették, Mózest is egy gyékénykosárba menekítették meg. A rabszolgahajcsárok ostora alatt és az embertelen körülmények között sokan pusztultak el.

A sült nyak a bárányra emlékeztet, melyet a kivonuláskor áldoztak őseink, de szimbóluma a kinyújtott karnak, amellyel kivezette Izraelt az Örökkévaló. A keserűfű a keserűség jelképe.

A chároszet (alma-, körte-, dió-, borral leöntött elegye) az építésre használt maltert jelzi.

A zöldség a tavaszt, de sós vízbe mártva a könnyeket idézi.
Három macesz a keletlen tésztára emlékeztet, amelyet nagy sietve hoztak ki őseink Egyiptomból. A három pászka – Kohén – Lévi – Izrael, a három nagy csoport, amelyekből a törzsek alapján a zsidóság összetevődik.

Széder este kötelesek vagyunk, a többi napon megengedett maceszt fogyasztani. Négy pohár bort iszunk, mert “kivezettelek Egyiptom országából”, “megváltalak benneteket kinyújtott karral”, “Népemmé teszlek benneteket”, “megmentlek a szolgasorból”.

A gyermek kérdésére a Hágádából (מה נשתנה) olvassuk a választ. Alapjait a Misnából eredeztetik. Időszámításunk 500. évében lényegében a mai formában már összeállt a most ismert szöveg. Később aranyos költemények színesítették az elbeszélést, amelyek a gyerekek érdeklődésére is számot tarthatnak. Mert ilyenkor asztalnál ül a család apraja-nagyja, nemzedékről nemzedékre, évről évre, és elmesélik az Egyiptomból való kivonulás történetét, mintha velünk történt volna.

A nyolcnapos ünnep beosztása szerint az első két napra, és a záró két napra, a szombatra érvényes tiltások vonatkoznak azzal a kivétellel, hogy házon kívül is lehet hordani, vinni, és tüzet használni szintén szabad (gyújtani nem). A közbülső négy nap fél ünnep, így enyhébb megítélés alá tartozik, közlekedés akár eszközökkel, vagy vásárlás is lehetséges.

(Deutsch Gábor írása nyomán)